Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

(2) 50. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

1899. Deczember 10.

méltánylással, szervezetileg rendeztessék. — Ez különben csak egy rész a sok közül, mi elintézésre és rendezésre vár; okkal-móddal mindig lehet a haladás utján maradni, csak vezérelje az elhatározásra hivatottakat tisztán a közügy érdeke.

Művészet.

Alig pár napja, hogy egy művészi eseményről emlékeztünk meg. Grünwald »Isten kardjának« kiállítását értem, melynek folytatása Budapesten és Parisban következik. A művész a képet már el is vitte s valószínűleg többé nem is kerül az vissza Nagybányára, épp ezért őszintén sajnálhatják, a kik meg nem tekintették.

A művészgárda egy fiatal, de kitűnő tehetségű tagja, Benes meg éppen ma készült el Gergely Ká- rolynak, az oly korán elhunyt derék ref. lelkésznek arczképével, mely hű vonásokban örökíti meg a szeretet emez igazi apostolának nemes vonásait. A képet többen az elhunytnak tisztelői rendelték meg s vasárnap lesz az ünnepélyes átadása, a mikor aztán valószínűleg módot fognak nyújtani arra nézve, hogy a remekül sikerült művet a közönség is megláthassa.

Budapesten pedig Nagybánya neve, mint művésztelepé a napokban ismét aktuálissá vált. A Nemzeti Szalon kiállításán szerepel a nagybányai festőiskola s annak kétszeres érdeket kölcsönöz. Mint mondják a kiállításnak a pikáns izt ez adja meg.

Maga a mester, Hollósy Simon is megjelent két képpel; az egyik csak egy készülő nagyobb alkotásának vázlata; a másik már kész kép, még pedig egy rendkívüli könnyedséggel odavetett nagybányai kertrészlet, virágzó fákkal, zöld, puha füves talajjal és levegővel, szikrázó levegővel. Ez a kiállítás jou-jou-ja; mig a vázlat nagy érdeket keltő, jeles alkotást sejtető s kezdetleges voltában is hatalmas kvalitásokat mutat be. — A Rákóczy-induló hatását szimbolizálja, a hatalmas hangokra megindul a nép, melynek lelkét felrázza, s a lelkesedés különböző akkordjai tükröződnek az arczokon. Megkapó az öreg honvéd jellegzetes ar- cza, valamint az előlsiető feltárt szájú suhanczé, mig jobboldalt a nő vad gesztusának erőteljességével hat, — mindez kétségtelen, a vázlat tehát igen érdekes és a művész kidolgozása elé nagy várakozással nézünk.

A tanítványok közül is sokakat dicsérettel emel ki a kritika. így Kodlber Leó egész csoport kitűnő tanulmányfejjel szerepel, ezek közül kiválik az a finom, lehelletszerüen megfestett női fej, melyet itt a nagybányai tárlaton is kiemeltünk.

Frischauf Ferenczet szintén dicsérik, továbbá Grósz Mór, Krisanovszky Konrád, Herrer Caesar, Honti Nándor, Jagerpascher, Rudnay, Takács Zoltán tűntek fel szorgalommal és tudással megfestett képeikkel.

Egyik pesti lap ugyan azt állítja epésen, hogy a nagybányaiak a rútat keresik, de azért kénytelen elismerni, hogy még ennek daczára is érdekes a Hollósy iskola.

A közönség lassanként kezdi belátni, hogy az igaz vonásokat, karaktert, lelket az arczon s levegőt a tájon ennél az iskolánál kell keresni, mely nem drapériákat pingál, de a valót tünteti szemeink elé, még ha az igazság nekünk laikusoknak nehezünkre esnék, vagy szokatlan volna is.

Az aktrajz, némelyek szerint az iskolában el van hanyagolva, ebben azonban védenünk kell derék festőinket, mert a mi vidékünkön aktmodelleket találni valóban igen nehéz feladat s igy majdnem lehetetlenné van téve a nyári szezon alatt az ez irányban való tanulmányozás.

Másrészről azonban igaz az is, hogy a nyári időszakot inkább a természet titkainak, a tájnak kell szentelni, már pedig a Nemzeti Szalonban kiállított dolgok a nyári szorgalomnak eredményei.

Régi ismerőseink közül Horthyt valósággal csodálják s Glatz Oszkárt is, kik már a halhatlanok közé kezdenek emelkedni. Vlassits miniszter egész elragadtatással nyilatkozott különösen az utóbbinak képeiről.

A tárlat gyöngye Horthy holdvilágos tája, ezzel a képpel a fiatal művész az elsők közé küzdötte fel magát, csupa költészet, melancholia rezeg végig a képen, a holdfény rejtelmesen terjeszkedik végig a háztetőkön és a hová behatol, egész mesevilágot teremt maga körül. Egyszerűen, szélesen van megfestve és biztos rajzzal, a nélkül, hogy nagyobb nehézségekkel kellett volna a művésznek megbirkóznia és igy sikere teljes.

Glatz Oszkár kollekcziója pleinair-tanulmányokat mutat be, ezzel pedig agészen uj oldalról ismerjük meg a nagy tehetségű ifjú művészi, állat-tanulmányokat kapva tőle, csikókat, melyeket az úrnő kézből kínál meg czukorral, majd meg a vályúból ivó teheneket. A napsugár játéka a levegőben rikítóan erős éles színfoltokban jelenik meg minden, a művészt éppen a napsugár reflexei érdekelték, s az a tiszta levegő, a mitől egykor Manet megittasult, a ki ezt a remek és előtte még fel nem fedezett csodás titkot: a levegőt imádta, a mint azt Zola oly szépen beszéli el L’oeuvre-ben. A fiatal művészek közül Kóbernek adják a babért, kinek nagy tehetsége fiatálságá mellett, szinte meglepő.

Hajnalodik! A magyar festészet izmosodni kezd, a régi sablonok lomtárba kerülnek, uj egészséges áramlat vette át a vezetést s az igaz művészet győzelemre juttatásában ut örő munkát végeznek a mi festőink, — a nagybányaiak.

Heti krónika.

Megáll az emberi ész a döbbenettől, ha a rossz világ viselt dolgairól újabb és újabb szörnyadatokat tálalnak föl elé.

A lapok, a közvélemény, az ország, a vármegye s igy a mi városunk is nem beszél ma egyébről, mint a szatmári bérgyilkosságról.

Valóságos századvégi dráma, ha igaz. Eddig csak egy biztos belőle, hogy a 17 éves ifjú embert halva találták az országút sarában.

A vizsgálat érdekében hallgat az igazságszolgáltatás gépezete s azak a jól értesült lapok, tulajdonképen mind rosszul értesültek.

De legyen ártatlan bár, vagy legyen bűnös az. kit gyanúsítanak, az eset mindenképen borzasztó.

Ha bűnös, akkor Kain és Ábel esete áll előttünk s ha nem bűnös, akkor mily borzasztó a mi igazságszolgáltatásunk, hogy egy derék úriembert, testvér- gyilkossággal mer vádolni, hiszen itt még a gyanú és becstelenit, ki fog akkor az igaztalanul meghur- czoltnak elégtételt szolgáltatni.?

Olyan ez az eset, mely lázas izgalmat fog szítani még igen sokáig.

Most, hogy a tél kemény hidege beállott, a kandallók mellett sokat töprengenek ezen a rémes histórián kicsinyek és nagyok.

Ferencz napja hideget hozott. A prémes bekecsek lekerültek a padlásról, csengő-bongó szánkák futnak a pompás jégsima utón, s minden második házban ülik a hagyományos disznótort.

Egy-egy mulatság is csak akad, a lagymatag hangulat daczára, ma pl. ismét a polgári körben estélyez- nek, minap a kaszinóban, legközelebb pedig, u. m. : karácsony inásodnapján, a nőegylet fog tánczvigalmat

rendezni, melynek hirére már is hevesen dobban meg sok fiatal szív.

A nap pedig mindegyre sötétedik, beborul felettünk az egykor tiszta ég, alig virrad már is alkonyul, csak egy futó gondolat minden nap, várva várjuk, hogy a világosság győzzön a homály felett s derültebb thé- mákról énekeljen

a krónikás.

Különfélék.

Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Jamnik Viktor kezelolisztet, a mérnökök statusába főpénztári tisztté nevezte ki.

A helybeli korcsolya-egylet elnöksége tudatja a t. közönséggel, hogy a jégpálya vasárnap, e hó 10-én, délután nyílik meg. Jegyek a tavalyi árak mellett Szegedy Kálmán ur hid-utezai üzletében válthatók. Nagybányán, 1899. decz. hó 9-én. Vida Aladár egyl. elnök, Moidován László egyl. pénztárnok. Mjskouszky Ernő egyl. titkár.

Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Gerhardt Katinka sáros-magyar-berkeszi tanítónőt Alsó- Kapnikra helyezte át.

Újévi üdvözletek megváltása. A jótékony nőegyesület elnöksége tisztelettel értesíti mindazokat, kik a n. é. közönségből újévi üdvözleteiket az egyesület javára megváltani óhajtják, hogy nevezett ezélból lapunk kiadóhivatalában gyűjtő-ívet helyezett el, melyen az aláírások már a holnapi napon megkezdhetők.

A Budapesten tartózkodó nagybányai ifjak köre folyó hó 2-an este szép társas összejövetelt tartott a vámház-köruti »Szőke«-féle vendéglőben. A szokatlan szép számban megjelent rendes tagokon kivüi ott. voltak még dr. Morvay Győző dísztag, dr. Schönherr Gyula uj tag s mint vendégek a műegyetemi kör elnöke és pénztárosa. Vig volt a kedv, csengett a pohár, hangzott a dal, zúgott a toaszt-áradat, szavallatok kötötték le a figyelmet. Szavaltak pedig Mikes Béla »Három hájas hindu hősi halála« hajmeresztő históriáját (ballada), Stern József Arany »Ráchel siralmát« és Merlák Lajos Bartók Lajos »A magyar ifjúsághoz« czimü költeményét. Toasztot mondtak: Koncz Endre elnök a műegyetemi kör elnökére, ez dr. Morvayra, Morvay az ifjúságra, Koncz elnök dr. Schönherre, ki válaszában kijelentette, hogy a kör tagjai közé óhajt belépni, mit a tagok a legnagyobb lelkesedéssel fogadtak. Továbbá Köves Lázár és Stromájer József dr. Morvayra, Merlák dr. Schönherre, majd a műegyetemi kör pénztárosára. Impozán abb, többet mondó és zajosabb felköszöntőt, mint a legékesebb szavak, intézett a kör dr. Morvay és Schönherr urakhoz a műegyetemi kör elnökének vezénylete mellett a gravelotti csata rendezésével Egyetlen egy szó nem hallik, csupa mozdulat az egész, nem egy beszél, hanem mindnyájan cselekszenek. Már pedig a tett többet ér a szónál »A társaság éjfél után oszlott szét, — S vig kedvvel hagyta oda Szőkét.« — M. L.

Hymen hir. Ifj. Jaczó József királyházai áll. vasúti tisztviselő f hó 4-én lépett házasságra Déván, Marosfy Dezső városi számvevő leányával, Erzsikével. Az eskelési szertartást Szőts Sándor ref. lelkész végezte Tanukul pedig Lengyel Gergely és Cziráky Ferencz vasúti tisztviselők szerepeltek. Az ifjú pár Királyházára uj állomás helyére költözködött át.

A szatmári „Kölcsty-kör“ f. hó 8-án, pénteken d. e. 11 órakor, a városháza nagy tanácstermében matinét tart, műsor; 1. magyar rapszódia, zongorán előadja: Szőnyi Margit 2. felolvasás, tartja Dr. Fechtel János 3. férfi négyes. Előadják: Dr. Vajay Imre, Ékkel Lajos, Mondik Endre, Hodossi Lajos, zongorán kiséri: Méder Mihály. 4. Vieuxtemps: Air. Hegedűn előadja: Havas Miklós zongorán kiséri Benkő Miksa

A házmester, midőn meglátott, olyanformán mosolygott, a melyből sejthettem jót is, meg rosszat is, hanem én nem törődve mindezzel, rohantam föl a harmadik emeletre.

— Jaj, a ténsur! kiáltott fel a Marcsa, midőn beléptem a konyhába.

— Csit, vagy meghalsz! s ráfoglam a mordályo- mat. Marcsa elájult és én halkan benyitottam.

A hátulsó szobából, melynek ajtaja félig nyitva volt, szakgatott monológ hallatszott, melyet érteni azonban nem lehetett.

Óvatosan, mint egy hiuz húzódtam tovább és tovább. Sejtésem nem csalt; feleségem mellett egy halvány képű, hosszú hajú fiatal ember ült s lágyan, epedően, hol a plafonra, hol meg a feleségemre tekintve majdnem suttogó hangon monologizált.

Nem bírtam tovább nézni, a kovás pisztolyomat magasra emelve, berohantam.

— Ütött a bosszú órája! kiáltám s egy pár pillanatig vártam, lesve a hatást. A háttérből vércse- szerű vijjongás hallatszott.

— Gyilkos .... gyilkos . . . Segítség! Leányom . . . . gyilkos!

— Az anyósom! A rozsdás mordály kiesett kezemből s hátratántorodtam ; feleségem pedig ijedtségéből magához térve, örömsikoltással rohant keblemre.

— Férjem, édes férjem ! Ilyennek akarlak én látni téged s azután lesütve szép szemét, suttogva mondá, hogy ép felolvasást tartottak.

— Én irok .... suttogá elpirulva.

— Te írsz?

Igen, ő ir . . . . rebegé a halvány fiatal ember, ki még akkor is félholt volt az ijedtségtől.

— Mi Írunk ! folytatá a feleségem.

... Ti irtok ?

— Igen .... ők Írnak, vágott közbe az anyósom diadalmasan, tudja meg, hogy ő írónő.

— Itt pedig bemutatom neked koszorús lírikusunkat, Hagymási urat, ép az imént volt kegyes egy pár remek gyöngyét felolvasni.

Sak-matt érzém magam, de mégis titokban jól esett, hogy ily minőségben is bemutathattam magamat. Hős lettem egy csapásra ....

*

Feleségem tehát írónő .... Egyszerre meg lett fejtve előttem minden rejtély, sőt egy gyöngéd pillanatban feleségem azt is bevallá, hogy azokat a mindennapi viharokat is csak azért szcenirozta, hogy tanulmányokat legyen rajtam.

Egy jámbor, bárgyú férj prototipjére volt szüksége s bennem vélte tanulmánytárgyát feltalálni.

— Remélem befejezned tanulmányaidat?

— Oh igen. Különben sem felelnél meg többé czélomnak; félreismertelek, te hős, te ideál, te férfiak virága!

Kidüllesztettem a mellem s igyekeztem úgy nézni ki, mint a férfiak virága.

— Feleséged méltó hozzád, — folytatá lelkesülten; — csillagom emelkedőben, s hiszem, hogy rövid idő alatt nevem sate neved is ott fog ragyogni majd, hol a többi halhatatlanoké. Hagymási dicső lírikusunk ép tegnap részesített abban a kitüntetésben, hogy meghitt szülőföldjére felolvasást tartani, mint mondá, e meghívással forró óhajtását tolmácsolá Zsáka község intelligencziájának.

— Ugy-e elbocsátasz? Nem, velem jösz édes? Ah! a város végén diadalkapu, küldöttség, szónoklat, este taps, virágzápor, fényes bankett .... ah, mily édes a dicsőség, az ünnepeltetés mámora ....

Szemeit lehunyta, arczán látszott a boldogság, mely szivét csordultig betöltötte.

Zsáka filloxeramentes, kitűnő bortermelő vidék lévén, a bankettre gondoltam, s kijelentéin, hogy Írónő feleségemet kisérni fogom. A felolvasás megtartásáig még három heti időnk volt; feleségem azonban valószínűleg excellálni akarván, lázas sietséggel fogott az előkészületekhez.

A toilette-kérdésben naponkint 3—4 szabónővel tanácskozott, majd meg valóságos szabóműhelylyé változtatva át két kis szobánkat; én kiszorultam a konyhába. Azután következett a czipész, masamódné, ékszerész.

Attól a nevezetes estétől úgy voltam a feleségemmel, ő meg én velem, mintha kicseréltek volna bennünket, bizonyos respektussal beszélgettünk és érintkeztünk egymással, mint az olyanok teszik, a kik egymásban kölcsönösen valami fölényt sejtenek. A vilá gért se szólítottuk volna egymást »te«-nek, sőt abba is be kellett törődnöm, hogy elmenetelkor és hazajövetelkor kezet csókoljak, mit ő kimért, nyájas mosoly- lyal jutalmazott s azzal, hogy a Marcsa szolgálónak meghagyta, hogy téns ur helyett ezentúl nagyságos urnák tituláljon.

Tekintélyem szörnyen nőtt, megtakarított pénzecském rohamosan fogyott: s midőn erre„asszonyom“ -at mint utóbb szólitám, gyöngéden figyelmeztettem, azon választ nyertem, hogy a fényes, imponáló megjelenés egy írónőnél elkerülhetetlen; majd odaveté, hogy különben is az irói honorárium pazarul kárpótolni fog mindent.

Két hét múltán a toilettel elkészülénk s ekkor jutott eszébe, hogy a felolvasandó műhöz még hozzá sem fogott. Bezárkózott tehát s hozzáfogott az Íráshoz.

Estefelé, midőn bebocsátást nyertem, mély gondol-