Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
Nagybánya, 1899. Junius 18. — 25. szára. XXV. év tolj ara. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK NdZILTIDEILT Előfizetési árait; Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr. Tanév végén. A földi aratást a szellemi aratás szokta megelőzni. Az Iskolai vizsgálatok megindultak az egész vonalon. Díszbe öltözött szülék és díszbe öltözött gyermekek remegnek a tantermekben s a tanítók és tanítónők még talán jobban izzadnak, mint maguk a szegény discipulusok. Egy esztendő fáradsága, haladása az, a mit bemutatnak a nagy közönségnek. A főgimnázium és polgári leányiskola népes, látogatott intézetek s ezeknek berendezése, lelki ellátása olyan, a mivel teljesen meg lehetünk elégedve, a modern kor kívánalmainak megfelő, a mi a polgári iskolánál hiba volt az épületben, az nemsokára kárpótolva lesz a 6000 négyzet méteres telken már is épülő gyönyörű palotäbon. Csupán a községi iskolára mondhatjuk el, hogy nem befejezett valami, ha van örömünk, a szép feleletekben, miket ott hallhatunk s a tanítók dicséretre méltó lelkiismeretességében, jusson eszünkbe a fény mellett árnyoldalul, hogy még nehány százan vannak, kik az épületből kint szorultak s a kik ez évben sem gyarapodtak a lelkiekben. Valóban itt már lenni kellene valamit. A napokban itt járt a tanfelügyelő s egy bizottsággal jóakaratukig tárgyalt az iskolák államosításának kérdésében. Az alap, melyen megindult helyes, s ha a várostól ismét nem fognak egy jókora összeget kisrófolni, azt hiszem, a közvélemény nem fog idegenkedni az államosítástól. Az is megeshetik, hogy Nagybánya város ezreket áldoz majd az elemi oktatásért s az állam maga fogja lanyhán vezetni az oktatásügyet, mert hát láttunk mi már elhanyagolt, elégtelen és nyomorgó állami iskolákat is. Vigyázzunk tehát, óvalosan és körültekintően járjunk el, ha túl magas hozzájárulást követelnek, akkor inkább kérjünk mi államsegélyt községi iskolánknak, de államosítás esetén minden esetre kössük ki, hogy az állam köteles a törvényeknek teljesen megfelelő iskolákat létesíteni és a tanügyel tovább fejleszteni. így vizsgálatok idején mindenki érdeklődik a tanügy iránt s talán leghelyesebb volna, ha éppen a vizsgálatok Itatása alatt fogna hozzá mielőbb a képviselet az elemi oktatás kérdésének komoly tárgyalásához Városi közgyűlés — 1899. junius hó 10-én. — A képviseletnek ma két óráig tartó közgyűlése volt, melynek tárgysorozata ismeretes. Hosszabb vitára alkalmat adő tárgyak nem igen fordultak elő csupán az utczák seprése vert fel nagyobb port s a közlegek) javítása körül volt némi eszmecsere. Egyébiránt az egész gyűlés nyugodtan, csendesen folyt le. A képviseletből mintegy 30-an voltak jelen. A közgyűlést Gellért Endre h. polgármester ve zet le. A közgyűlésről részletes tudósításunk következő : E nők ■ Gellért Endre h. polgármester. Jegyző: Thurzó Ferenez tanácsjegyző. Hitelesítők: Dr. Miskolezy, Virág Lajos, Tóth S. Hitelesítés ideje : Junius 24-én d. u. 4 óra. 1. A tanács jelenti, hogy az 1898. évi gyám pénztári számadások a törvényhatóság által felülvizsgáltattak és jóváhagyattak : Tudomásul vétetik s másolatban a pénztári | tisztségnek kiadatik. 2. A városi muzeum létesítésére alakult szervező bizottság kérelmet terjesztett a közgyűléshez a muzeum intézményének a város örökös tulajdonául elfogadása és pártolása iránt: A közgyűlés kimondja, hogy a város közönsége által történelmi emlékeink összegyűjtése érdekében meginditost mozgalmat örömmel fogadva, a birtokában levő régiségekből, műtárgyakból és könyvekből városi múzeumot, könyvtárt alapit, azt egyelőre még önálló múzeumi helyiségről gondoskodni módjában lesz a városi levéltárban helyezi el, és fenlartására s gyarapítására költségvetésbe évenkint anyagi erejéhez mérten megfelelő összeget vesz fel. 3. A tanács beterjeszti jelentését a Szent István toronyra nézve, kéri a közgyűlés jóváhagyását az 5679 frt 85 kr tulkiadásra vonatkozólag. Az egész munkálat tehát 17679 frt. 84 krba került A közgyűlés meglehetős könnyedén rnéltósá- gosan jóváhagyta ezen tulkiadásokat. Részünkről szintén lelkesedünk ezen műemlék fentartása iránt s éppen a Nagybánya és Vidéke volt az, mely legelőször indítványozta és erősen agitált mellette, hogy a Szent István torony rendbe hozassák, azt azonban nem helyeseljük, hogy az előirányzatot minden engedély nélkül magas összeggel lépték át. 4. Nagyobb élénkséget támasztott Ember Elek indítványa az utczák és terek tisztilásáról, melyért a hatóságot erős kritika alá vették. A dolok vége, hogy kimondták, miszerint a járdákat hajnalban kell seperni, s száraz időben először megöntözni. 5. A kir. járásbíróság a jelenlegi épületet 1900-tól kezdve még két évre bérbe óhajtja venni: A képviselet azt a jelenlegi 1500 frt pénzösszeg mellett 1902-ig tehát továbbra is bérbe adja a bíróságnak. 6. A husvágási szabályrendelet a belügyminiszter kivánatára a következőkben módosittatik : A vágatási idő ápr. 1-től szept. hó végéig d. e 4 órától 10-ig, d. u. 2 órától alkonyaiig. Október 1. márczius hó végéig terjedő időben, d. e. 6 órától 10-ig, d. u. 1 órától addig, mig a vizsgálat napfény mellett eszközölhető. A rendes órákon kívüli vágatásra az első fokú hatóság adhat engedélyt. A tanács ezt, tekintettel a legutóbbi marha háborúkra, még egy szakasszal toldotta meg, mely igy hangzik: »A helybeli mészárosok és hentesek Nagybánya város területén csak a városi közvágóhídon levágott, vagy leszúrt állatok húsát árulhatják. Ezen módosításokat a képviselet némi vita után elfogadta. 7. özv. Pityik Jánosné, Monoki János és Pánt Pál tüzkárosultak részére a tanács -utólagos jóváhagyás mellett özv. Pityiknének 4500 drb fedélcserép, Monoki Jánosnak 120 fin. tölgy, 600 fm. bükk, 291 fm. nyírfa, 11000 drb fedélcserép, 6000 drb tégla kerüárban, Pánt Pálnak 120 fm. tölgy, 397 fm. bükkfa díjmentesen, 2000 drb tégla, 7000 drb cserép anyagot kerüárban utalványozott, kéri a közgyűlés jóváhagyását. A képviselet ezen kiutalásokat jóváhagyólag tudomásul vette. 8. Özv. Nyirő Sándorné azon kérelmét intézi a közgyűléshez, hogy nyugdija és gyermekeinek neveltetési pótléka az uj nyugdijszabályok szerint állapit- tassék meg, miután ezen kérelmet a nyugdijintézetí bizottság teljesíthetőnek nem találta, mivel az uj nyugdijszabályzat csak azon időtől fogva alkalmazható, mikor az joghatályba lépett, vagyis 1898. jun. havától s igy az 1897. aug. havában elhalt Nyirő Sándor után a nyugdíj és neveltetési pótlék az 1870. évi szabályzat szerint állapítandó meg, ezen okoknál fogva a közgyűlés a kérelemnek helyt nem adott. 9. Kautz József iskolaszolga szolgálata alól való felmentését kéri s egyszersmind némi kegydijért esedezik. Közgyűlés a nyugdijintézetí bizottság javaslata alapján kegydijat folyamodó részére nem állapit meg, mivel oly anyagi körülmények közt van, hogy kegydijra nem §zorul, azonban elfogadja s megbízza a polgármestert, hogy az uj iskolai évre uj szolga sze- gődtetése iránt intézkedjék. 10. Az 1898. évi pénztári számadásokra tett A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Bányász leány. — Irta: Szellemy Cteyza. — A lengyelek hős fejedelme 11-ik Henrik a mongolok ellen vívott liegnitzi csatában, a mikor már győző hadserege egy a harczvonalba újonnan jött vad kinézésű tatár hadosztálytól megijedve futni kezdett s az ő mellébe is tatár nyíl fúródott, sóhajtva kiáltott fel : »gorszie sie nam stalo« (rosszul állunk) s lováról lefordulván, húsz ezernyi vitéz bajtársával lelte halálát a véres csatamezőn. Vad rombolással barangolta be azulán Batu Khán Lengyelországot, Sziléziát, Morva földet és miután a magyar nemzet virágát a sajói vérmezőn nyilaival leteritette, Magyarországot is. Itten esett el bányavidékünkről is 600 előkelő bányász vezérükkel, ifjabb Aristoldussal. Az erdélyi részek, különösen az akkor virágzó szász telepitvényesek ellen indult kél vezér Subugetaj és Kadan. Ez utóbbi, a ki Nagyváradot lerombolta, magával hurczolta Rogerius kanonokot, a ki az ő miserabile earmenjében (siralmas ének) megírta Magyarország ezen szomorú napjainak a történetét. Nagybánya környékén ezen időben szintén szász telepitvényesek voltak. Gizella, Szt. István első királyunk neje a vidéket németekkel telepítette be, kiket azonban a kunok 1086-ban kipusztitottak. II. Geyza az 1141-ik évben a vidéket újonnan szászokkal népesítette be, kik itten virágzó bányászatot űztek s kiknek beszédét a bányászati kifejezések dolgában az őket követő magyar bányászok máig is megtartották. Az 1241-ik évben Nagybánya egy kőfallal zárt vár volt, körülvéve széles és mély árkokkal összeköttetésben a mellette folyó patakkal. Részint bányászati czélokra, részint pedig védelemre a hegységekben viz- fogó tavak és hosszú vízvezetékek voltak, legnagyobb a Feketehegy aljában a mai Bóditó helyén, melyet a környék Szász-zárnak nevezett. A mikor Subugetaj mongol vezér, ki három csatában a vidéki lakosokat legyőzte, széthányta minden helységüket s legyilkolta mindazokat, a kik nem menekültek az erdőbe és hegyekbe, közeledett Nagybányához; a bányászok főbbjei már mind elestek volt a sajói csatában, csak egy volt még odahaza, a hős Jonathán. Ö vette át a vezérséget s miután az asszonyokat. minden ellenzésük daczára, a mennyiben a férfiakkal ők is harczolni akartak, a Feketehegyre a Szász-zárhoz küldte, összegyűjtötte bányászait a várban, előőrsül hagyván kint az idegeneket, az úgynevezett mellvért nélkül harezolókat. Subugetaj a vár alá érkezvén, megtámadta ezen előőrsöket s egyik krónikás szerint mint zsenge kalászokat a jégeső, úgy verte le á tatár a nem pánezélos szegény tótokat, nem is maradt közülök egy sem s csak a legújabb időben támasztották fel őket. Subugetaj azután felgyújtván és kirabolván az egész környéket, a vár ostromához kezdett, körülvéve azt minden oldalról. Este a Feketehegyről nézték a nagybányai asz- szonyok a fölgyujtott vidéket nagy sirás és lárma között, a mikor egyszer Agatha a vidék legszebb bányász leánya és hős Jonathán jegyese köztük termett. Egy rövid, lelkesítő beszéd után az asszony nép az ő vezérlete alatt indult a Szász zárhoz. Mint egy hős vezér úgy haladott előttük a bátor bányász leány, a szépeknek legszebbike. A lóhoz érkezve, a zsilipet kinyitotta s a viz nagy tömegekben és rohamban pár perez alatt leérkezett a völgybe s maga alá temette a tatárokat. A viz után maga az asszony nép rohant lefelé, a mit látva Subugetaj és a még élős talárok, a legnagyobb futással menekültek. Roppant pusztulás tárult az asszonyok elé; a holt emberek úgy feküdtek egymás mellett, mint bányában a kövek ; a paripák nyergeikkel s kantáraikkal ülők nélkül, szerteszét nyargaltak bőszükén a zajtól és zsibajtól gazdáik után nyerítve s nyeritósöket sirás - nak és nyögésnek vehették volna. (Carmen miserabile.) Egy ilyen gazdátlan lóra felpattant Agatha s vezérlete alatt bevonultak az asszonyok a várba. Csak most ijedtek meg Jonathán és emberei, alázatosan mentek az asszonyok elébe, a kik velük csak azon feltétel alatt békültek ki, hogy a várost ezután Asszonypatakának fogják nevezni. A mint a másik vezér Kádán ezen nagybányai esetet meghallotta, szégyenében ő is ott hagyta Er-
