Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-28 / 22. szám
(2) 22 szám nagybánya és vidéke. 1899. Május 28. Kevesebb perczent, szolid kiszolgáltatás, az élvezhetőségig egészséges áru, ez legyen törekvése úgy a kis, mint a nagykereskedőknek, akkor nem lesz többé a fogyasztóközönségnek panassza a műmalomliszt kiszolgáltatása ellen.-- n. A levegő, mimt csepfolyós és szilárd test. A légkörről mind eddig azt tartották, hogy 21% éleny és 79% légeny keveréke. Lord Raileigh legelőször vette észre, hogy a levegő légenye sűrűbb, mint a vegytanilag tiszta légeny a minek alapján Romsay Vilmos kiválasztotta belőlle az uj elemet: Argont és később Héliumot, melyről a nap spektrumából már évek előtt tudtuk, hogy a mindenségben létezik. Az Argont tovább felbontani nem sikerült, még legújabb időben nem történt meg az a csoda, hogy a levegőt sikerült csepfolyós állapotba átvezetni, a mikor is kiváltak a következő uj elemek: Krypton, Neon, Metar- gon és Xenon ez utóbbi a legnehezebb, a mennyiben sűrűsége a Brom és Rubidum közt van. Tripler Charles amerikai tanárnak sikerült a levegőt csepfolyós, illetőleg szilárd állapotba átvinni s kiterjedési erejével már is gépeket hajtat vele s véleménye szerint a gőz és villany század után gyorsan fog beköszönteni a folyékony levegő százada. Tripler vészén közönséges légköri levegőt, a mint azt a föld minden lakosa belélegzi és összenyomja egy ötven lóerejü szivattyúval több ezer kiló nyomással úgy, hogy egy nagy templom levegője belefér egy liter térmértékű aczél hengerbe, de még mindig gáz alakjában van. Ilyen nagy nyomás mellett az aczél hengert hevítik, a mi által tartalma kitágul a nyomás még sokszoro- zódik s a levegő egyszerre folyékony állapotba megy át s egy a henger alatt levő edénybe becsepeg. Ha az eljárást tovább is folytatjuk, a folyékony levegő fagyott levegőbe megy át, mely épen úgy éget, mint egy fehér izzó vasrúd. A jéglevegő fehér, mint a porczellán és kemény, mint az aczél, hőmérséklete 400° a közönséges jég alatt. Ezen hőmérséklet minden fogalmat túlhalad és semmiféle hőmérővel nem mérhető, a menyben minden folyadékot és gázt azonnal megfagyaszt. A csepfolyós levegő nyitott edényben erősen forr. A gőz azonban nem megy lefelé, hanem bukik, mint ólom a földre. Ha egy csövet folyékony levegővel beteszünk vízbe, akkor a folyékony levegő azonnal forrni kezd és a viz egyszerre jéggé válik, de ezen jég nem hasonlítható össze a mi közönséges jegünkkel, mert ugyanazon tulajdonságai vannak, mint a legkeményebb aczél- nak és azonnali megolvasztásához 3312° F. szükséges Hogyha azonban ezen jeget beledobjuk a folyékony levegőbe, mely úgy néz ki, mint a legtisztább viz, azonnal szét esik, mint a fürészpor. Nagy hatása van a folyékony levegőnek, mint robanyagnak ; gyapotra öntve és meggyujtva fölrobban borzasztóbban, mint a dynamit, tisztán meggyujtva a legszebb lánggal elég. Egy nehány csepp folyékony levegő gyapottal, alcohollal vagy terpentinnel keverve és meggyujtva képes a legerősebb épületet is romba dönteni. Két vaggon folyékony levegő az egész világ tengerészetét levegőbe röpíti s egész birodalmakat tönkre tehet. Ebből kifolyólag tehát a folyékony levegő a legborzasztóbb rob anyag, s nagy előnye az, hogy az ágyucsöveket mindig hidegen tartja. A béke idején pedig a folyékony levegő az ösz- szes többi erőt ki fogja szorítani. Egy pár kilo folyékony, vagy szilárd levegő viszi a hajót Európából Amerikába s éppen úgy a vasúti forgalomnál is. Egy nehány deka folyékony levegő elröpit minket egy nehány perez alatt Szatmárra. De higiénikus irányban is csodát mivel a folyékony levegő. Egy nehány csepp belőlle desinficiálja az épületeket és oly hideget támaszt, hogy több napon keresztül minden Organismus tönkre megy. Egy csepp a ráksebre roppant vigyázattal öntve, azonnal tönkreteszi azt és a diphteritist és tuberkulosist is meggyógyítja. 1 Mind ezen tények kísérletekkel lettek bemutatva és az amerikai feltalálók legnagyobb dicsőségét hirdetik. Ezen adatokat pár nap előtt megjelent Englisch Mechanic czimü szaklap után közöltük. X.fY. Heti krónika. A minap szenzácziós hir járta be városunkat. — Vasúti szerencsétlenség. A gőzmozdony kisiklott. Az utasok életveszélyben forognak. A vonat csak 6 órai késéssel indulhat el. A lakosság közzül többen kisiettek, hogy kedves övéiknek épségéről meggyőződést szerezzenek, mások hogy segítsenek s voltak bizony olyanok is, a kiket csupa kíváncsiság vitt oda. A főnök megtette a hivatalos jelentést az igazgatóságnak, hogy a szatmár-nagybányai vasút mozdonya kisiklott. Budapestről magyon rövid válasz érkezett vissza, mely két szóban mégis oly sokat mondott, hangzott pedig ez a válasz következőképpen: — Az lehetetlen! Ez az igaz történet jutott eszembe, mikor nekem hírül hozták, hogy a Magtár épületet bontják. Február közepétől, mikor az első ibolya megjelent s az országút porosodni kezdett, tehát négy hónap óta vár reá sok mester és még több szegény ember. Én is csak két szót bírtam örömömben re- begni: — Az lehetetlen! Zeneszóval kellett volna az ünnepélyes bontást megkezdeni, mint K irthagó falainak lerombolását, csakhogy most az ember azt se tudja, kivel huzasson magának, minek utána 2 czigánybanda is van. A bandaheccz, mely 13 év előtt izgatottságban tartotta városunk társadalmi köreit, habár enyhébb alakban is, kiütött. Most azonban nem a közönség verseng egymás közt a czigányért, hanem a czigány a közönségért. Bizony jó volna, ha valami vajda rendet csinálna köztük, még könnyen kárt tesznek egymásban, tovább ez igy nein maradhat, mert hogy Nagybányán két úri banda megélhessen, — Az lehetetlen! Lehetetlen az is, hogy a kőipar mi nállunk virágozzék, e héten már kénytelen volt beszámolni a kulcsokkal, nagy szomorúságára sok szegény embernek és sok csalódott részvényesnek. E mozgalmas hírek befejezésül ma este a kincstári tisztviselők, három előlépett tanácsosuk tiszteletére majális! akartak rendezni, a rezes orrú Orbán bácsi azonban beleszóllott a dologba, küldve oly boron- gós csapadékos időt, hogy a kirándulásra szintén azt mondja mindenki — Az lehetetlen! Lehetne még ezeket tovább is folytatni, de félek, hogy ha sok ily lehetetlen dolgot tálalok fel, még könnyen lehetetlenné teszi magát a krónikás. Tanügy a vármegyében. Vármegyénk tanügyi állapotáról a kir. tanfelügyelőség által beszolgáltatott hivatalos adatok felhasználásával Nagy László alispán a következő előterjesztést tette a közgyűléshez: Az 1898—99. tanév kezdete előtt már eleve intézkedés tétetett a tankötelesek pontos beiskolázása és az indokolatlan iskolai mulasztások meggátlása érdekében. A vármegyei közigazgatási bizottság szigorúan utasította a közigazgatási közegeket a népokt. törvénynek a tankötelezettségre vonatkozó erélyes végrehajtására. Nehány kötelességet mulasztó elöljáróság ellen a rendbírság alkalmazása vétetvén folyamatba, az eredmény csakhamar mutatkozott. Az igazolatlan mulasztások a minimumra apadtak le. Különös gondot fordított a kir. tanfelügyelőség az iskolák látogatására, miután a helyszínen szerzett tapasztalatok az eredményes intézkedésnek lényeges feltételét képezik, látogatás tétetett: a giródtótfalusi, felsőbányái, dióshalmi, kapnikbányai, nagybányai, do- mahidai, szaniszlói, csomaközi, béréi, mezőpetri, kis- dengelegi, vezendi, porteleki, irinyi, dengelegi, ér- endrédi, érkörtvélyesi, somkutpataki, jávorfalusi, jederi, tölgyesi, gyökeresi, lukácsfalvi, pribékfalusi, hovrillai, gaurai, duruzsai, varalyui, udvari, herendi, kaak és szt.-mártoni, kaplonyi, kálmándi, börvelyi, csanálosi, fényi, karulypusztai, vállaji, mérki, fábiánházi, nagy- ecsedi, nyircsaholyi, nyirmedgyesi, gebei, nyírcsászári, derzsi, kántorjánosi, hodászi, m.-szalkai, jármii, paposi, ópályi, parasznyai, nagydobosi, olcsvai, vitkai és ilki, nagysomkuti, berkeszi, sárközi, s.-ujlaki, nagysikárlói, lázári, száraz-bereki, sári, homoki és garbolezi iskolákban. Tehát összesen 72 községben 106 iskolát 133 tanoszlálylyal látogattuk meg s ezen czélra 37 és fél nap fordittatott. Természetes, hogy a szerzett tapasztalatok alapján ott hol szükséges volt, nyomban intézkedés tétetetett. A hol túlzsúfolt volt az iskola ott uj tanállomások szervezése szorgalmaztatott és szorgalmaztatik s már ez ideig 17 uj, szeptemberben megnyíló iskolára illetve tanállomás rendszeresítésére nézve kaptunk kötelező Ígéretet. Amely hitközségek anyagi erejük miatt képtelenek túlzsúfolt iskolájuk tovább fejlesztésére, avagy a taneredményt, különösen a magyar nyelv tanítását illetőleg a kellő garantiát nem találjuk, a vallás és közokt. ministerium jóváhagyása mellett az államosítás iránti tárgyalások folyamatba vétettek. Már a jövő tanévben szerveztetik Nagy-Ecseden 8 tanerővel, N -Sikárlón és Szakállas-Dombon 2—2 tanerővel állami iskola. A már létező áll. iskolák helyiségeinek rendezése is most történik. Avas-Felsőfaluban az építkezés már befejeztetett, Nagy-Somkuton, N.-Peleskén, Apában, Berkeszen, H.-Láposon a legrövidebb idő alatt mintaszerű épületek emeltetnek. Ez évben folytattuk a gazdasági ismétlő iskolák szervezését, 27 községben nyilt meg ez évben az iskola és a múlt évben szervezettekkel immár 37 községben fejt ki áldásos működést. Az állam ezen gazdasági ismétlő iskolák részbeni fenntartása a folyó tanévre 1005 frt állami segélyt oszt ki. A többi kiadások a községek áldozatkészségéből nyernek fedezetet. A kisdédóvási törvény végrehajiása is fokozottabb erővel történik. Ez évben egy állami kisdedóvoda Szaniszlón és 14 nyári gyermekmenhely szerveztetett. A kapnikbányai állami ovodai helyiség most épül, elkészülte után ott is nyomban meg fog nyittatni. E tanévben vált esedékessé az első évötödös tan. korpótlék. Az arra jogosult néptanítók már csaknem kivétel nélkül élvezik azt. A molnárné hátra sem fordul, megismeri hangjáról, ő az, Balog Gyuri. Remegve fogadja a köszönést. — Itthon van az urad, szép molnárné? Az asszonykának a torkára tapad a szó, egy hangot sem bir kiejteni ijedtében. — Ejha! de rátartós lett valaki. — Mi köze hozzá, ha rátartós is lettem, — ered meg a nyelve, — az is vagyok igen, rátartós, mert a magam portáján vagyok. De maga kit keres itt? — Csak egy jó szóra tértem be. — Akkor ugyan elmehet, mert az urtm nincs itthon. — Hátha az urad nincs itthon, itthon vagy te, talán csak veled is lehet egy-két jó szót váltani ? — Velem ugyan nincs mit beszéljen! — Ejs ej Piroska .... — Én nem vagyok magának Piroska, érti, én Varga Balázsné vagyok, a dengelegi molnár felesége. — Jól van, jól, hát Balázsné asszony. De máskép beszéltél te egykor velem .... — Az régen volt! — A mán igaz! De azért még sem kellene igy fogadnod, hisz nem vétettem én ellened semmit. — Mondja meg na hamar, mit akar s aztán siessen innen, mert mindjárt itthon van az uram. Balog Gyuri elsápadt. Tudta, hogy itt nincs mit keresnie, de még sem gondolta, hogy a szép molnárné, az ő hajdani Piroskája igy fogadja. Durczásan szorongatta kalapját kezében, el akart távozni, de hova menjen ? .. . — Piroska! Balázsné asszony, könyörülj rajtam. Három napja üldöznek tanyáról tanyára, három napja nem hajtottam a fejem nyugalomra, nem nedvesítettem meg a számat egy korty vízzel, tegnap nyeltem le az utolsó falatom. Éhes vagyok, szomjas, mint a pipés csibe, fáradt, mint a meghajtott fenevad. Ne hadd, hogy elvesszek, adj valamit ennem, csilapitsd le szomjomat s engedd, hogy megpihenhessek, aztán elmegyek, hogy soha hirem sem hallod. Piroska szive megindult a betyár szavaira. Szinte leritt róla az éhség, a fáradtság. Az egykori deli, karcsú legény lesoványodott szegény legénnyé, futó betyárrá lett, csak a szeme villogása, az maradt a régi. Megsajnálta a menekülő betyárt, leültette oda az asztal mellé, párolgó vacsorát hozott neki, egy iteze bort tett elébe. A jó vacsora lecsilapitotta a betyár éhségét, a tüzes bor újból felvillanyozta ereiben a vért s beszélgetni kezdtek a múltról, a jelenről. A ki elmenne most a dengelegi malom előtt s meglátná az onnan kijövő halvány világ vibrálását, azt hinné, hogy a molnár vacsorái nejével s betérne jó ünnepeket kívánni nekik. De ki hagyja el ilyenkor a piros pünköst szombatjának estéjén a házi tűzhelyt ? . . . III. Ha a szép molnárné nem mélyedt volna úgy belé a beszédbe, láthatta volna azt az izzó szempárt, mely az ablak előtt már régóta figyel. Varga Balázs állott ott. Mikor kikapta a pénzt az uradalomtól, egyenesen a rőfös zsidóhoz ment, vett egy czifra selyem viganól az ő gyöngyvirágjának. Még a korcsmánál sem állott meg, úgy sietett haza, hogy a karjai közé szorítsa azt a kis asszonyt. De mintha siettette volna is valami. Künn a falu végén feltűnt már a dengelegi malom karcsú, fehér kéménye. A molnár meggyorsította lépteit. A halvány fény úgy hívogatta, csalogatta. De a mint közelgett a malomhoz, úgy szorongatta szivét egy belső, kimondhatatlan érzés. Maga sem tudta megmagyarázni okát. Egyszerre lónyerités hallik feléje. Pár pillanat múlva a háznál van, megütközik a fához kötött lovon, gyors léptekkel tart az ajtórtak, de — meggondolja a dolgot. Nem lép be, hanem megkerüli a malmot az ablaknak tart, honnan a világosság jön ki. Bepillant a lefüggönyözetlen ablakon s fejéhez kap. Mintha minden csepp vére oda tódult volna e perezben. Mintha a levegő szorította volna össze torkát. Vérben forgó szemeivel még egyszer benéz, rémesen, hosszasan, aztán ott hagyja az ablakot. Ingadozva megy a félszerbe, keresgél valamit a nagy ládában. Hegyes, éles kés volt, mivel disznót szokott ölni télente. Megtapogatja pengéjét, ledobja ujjasát, feltüri két izmos karján az inget s szilárd léptekkel tart a malom felé. Egy távoli gulya bőgését hozza az esti szél magával a sik rónán vágtatva . . . IV. Varga Balázs teljes erővel csapja be a szoba ajtaját s mint a prédára ugró vad toppan be a küszöbön. A molnárné megrémülve ugrik föl székéről, urához szaL d, de az ellöki magától s vérben úszó szemekkel fordult Balog Gyurihoz.
