Református főgimnázium, Nagykőrös, 1938
31 mint a maagyar és latin ny. szakfelügyelője márc. 21-én, 30-án és ápr. 22- én látogatta meg a magyar és latin órákat. Látogatását értekezlettel és megbeszéléssel fejezte be. Pásthy János, a kecskeméti ref. gimn. igazgatója, mint megbízott egyházkerületi iskolalátogató márc. hó 24., 25. és 27.-én végezte hivatalos látogatását, utána értekezleten számolt be tapasztalatairól. Dr. Ványi Ferenc, a budapesti ref. gimn. igazgatója, mint a f. évi érettségi vizsgálatok elnöke, ápr. 26-án meglátogatta a Vili oszt. óráit. Dr. Kónya Sándor az angol nyelv egyházkerületi szakfelügyelője ápr. 28-án látogatta meg az angol órákat. Kócza Géza testnevelési szakfelügyelő, rendes évi látogatását máj. hó 2-án tartotta. C) A tanári testület munkája: a) Változás a tanári karban Dr. Győré János kartársunk szolgálati éveinek kitöltése után 1938. szept. 1-én nyugalomba vonult. A megüresedett tanszékre az igazgatótanács Kecskés István oki. magyar—német szakos közép- isk. tanárt alkalmazta helyettes tanárul az 1938—39. tanévre. Dr. Győré János bár Abonyban született, mégis mindig körösinek vallotta és vallja magát. Erre meg is volt a jogcíme, mert anyai nagybátyja: Fazekas Lajos már Arany János korában a körösi gimnáziumban és tanítóképzőben tanárkodott. Nagykőrösön végezte a gimn. III—VIII. osztályát s 1898- ban ugyancsak itt szerzett érettségi bizonyítványt is. Fiatal lelkére nagy hatást gyakorolt az a szellem, melyet hagyományként az akkori tanári kar képviselt. Maga nem egyszer elismerte, hogy az erős vallásos és nemzeti érzést, öntudatot, az itteni hasonló gondolkodású és érzésű tanárainak nevelő határa oltotta belé s ez vonult végig egész életén. 1902-ben Olaszországban állami ösztöndíjjal tett tanulmányútja végeztével a máramarosi ref. líceum tanári karának a tagja lett. Az itt eltöltött 13 év után visszakerült abba az intézetbe, amelyet az érettségi vizsgálat után mint diák elhagyott: Nagykőrösre. Itt dolgozott 1938. szept. 1-én bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. „Itt dolgozott.“ Munkásságának, egyéniségének jellemzésére talán nem helyesen választottam meg a szót. De mégis. — Mert Győré János dolgozott. — A tanítás, a lélekformálás, a nevelés: dolog, a legnemesebb emberi feladat. Azzá teszi az, ha lélekből és lelki szükségből fakad. Győré Jánosnál pedig minden munkának a forrása: a lélek, a szív volt. Lelke sugallta az igazi vallásosságot, az Isten és emberszeretet, lelkének mélye szülte fajának megbecsülését, rajongásig való szeretetét. Ez volt kiinduló pontja a tekintélytiszteletnek, mások véleménye megbecsülésének. A szív és lélek együtthatója lett indító rugója a kötelesség maradéktalan teljesítésének s ugyanennek a tanítványok részéről való megkövetelésnek. Igen, Győré János dolgozott. Dolgozóit,
