Református főgimnázium, Nagykőrös, 1935
15 Érdekes reformgondolatai voltak a Boldogultnak az évvégi vizsgálatokra, valamint a használt vagy ajánlott iskolakönyvek elbírálására nézve is. Ami az elsőt illeti, már régóta sokakat bántott azoknak a napokig tartó, komor és ünnepélyes exameneknek a divata, amely nemritkán a tanuló egy egész évi mun- kássága'felett volt hívatva dönteni. Ezzel szemben Joó Imre és nehány derék társa, (Mentovich és Nagy Zsigmond stb.) egy-egy rövidebb tartamú, formális összefoglalást sürgettek,afféle „módszeres áttekintést“, amely inkább a tanár didakszi- sának, (mit tanított és hogyan tanított?), semmint a növendék tudásának legyen már próbaköve. Éppen oly modern, mint amilyen humánus gondolat, amelynek Pesten’a Kármánféle mintagimnázium volt első melegágya és amelyet akkor a legtöbb fővárosi középiskola is csak lassan és fokozatosan mert a magáévá tenni. Hogy a sikeres tanítás egyik legbiztosabb segédeszköze a jó tankönyv, azt sem hangsúlyozta nála senki meggyőzőbben annál inkább, mert a 80-as évek protestáns tanügyi viszonyai e tekintetben még igen sok nehézséggel küzködtt. S részemről mint volt körösi diák ma is fájdalommal gondolok vissza azokra a vaskos, avatag tankönyvekre, amiket sokszor szóról-szóra voltunk kénytelenek betanulni és amelyeknek a kicserélése akkor felette lassan és nehezen ment. A jelesebb tanárok azután, mint pd. Dóczi, Szalay, Joó Imre, úgy segítettek rajta, hogy maguk diktálta jegyzetekkel pótolták a tankönyv hiányait, miáltal a növendékek munkáját határtalanul meg tudták könnyíteni Különben a Joó Imre tanításait amúgy is mindig világos és tiszta okfejtés, az alföldi gyermek képzetköréhez legközelebb álló képek, hasonlatok és asszociációk alkalmazása jellemezték és mert eleven szellemével ébren tudta tartani az osztály hangulatát, nála szinte lehetetlenség volt nem tanulni vagy nem tudni. Olykor ha a dolog úgy hozta magával, szívesen fordult alkalmi ötletekhez, tréfákhoz, sőt ironikus megjegyzésekhez is, de sohasem sértőn s meleg intelmeiből mindjárt kitetszett, hogy még a fenyítéseit is őszinte jóakarat sugalja. Fiatalabb éveiben a szegénysorsú kis tanulókat még iskolán kívül is eltanítgatta, amiért természetesen, soha semminemű anyagi rekompen- zációra nem gondolt; a felsőbb osztálybelieknek meg privátórákat vagy házi- nevelőségeket szerzett olyan atyai gondoskodással, mintha bizony ezt egyenesen a kötelességévé tette volna valaki. S amikor végre az érettségiekkel elérkeztek a pályaválasztás dilemmáihoz, mennyi szeretettel és odaadással vegyült közéjük! Érdeklődött jövő terveik és törekvéseik iránt; kapacitálta őket, hogy merre menjenek és hogyan induljanak? Egyúttal folyton ajánlgatva a maga kedves kolozsvári egyetemét, amelynek divata a nyolcvanas évektől fogva valóban egész általánossá vált Kőrösön. így nevelt fel a Boldogult három évtizedes tanársága alatt több mint negyedfélezer növendéket, akik nem múló ragaszkodással viseltettek iránta még akkor is, amikor már rég meglett emberként, sőt deresedő fővel járták a világot s keresgették fel az örökifjú Mestert szabadszállási úti vendégszerető otthonában.
