Református főgimnázium, Nagykőrös, 1933
9 A református templomban tartott istenitisztelet után délelőtt 10 órakor már zsúfolásig megtelt a gimnázium emeleti díszterme a város színe javából álló díszes közönséggel, melyet az aranydíplomás tanár iránt érzett szeretet, elismerés és nagyrabecsülés gyűjtött egybe. A terem hátsó részén tömött sorokban foglalt helyet a tanuló ifjúság tanárai vezetése alatt. A zsúfolt terem közönségének harsány éljenzése között jelent meg az ünnepély színhelyén a rektori díszjelvényekkel ékesített prodekán vezetése alatt az egyetemi küldöttség az ünnepelttel együtt, és elhelyezkedett az Arany mellszobra előtt levő s emelvényen álló zöld asztal mellett. Az ünnepi aktus a Hymnusszal kezdődött, melyet az ifjúsági énnekkar adott elő Marton Barna énektanár vezetésével. Megnyitó beszédet Qöde Lajos lelkész mondott az iskolafenntartó egyház nevében, mely Dr. Joó Imrét „egy emberöltő becsületes és eredményekben gazdag munkája révén örömmel vallja magáénak“. Dr. Imre Sándor prodékán ünnepi beszédében, melynek végeztével átadta a tokba zárt díszes aranyoklevelet, azokat az okokat ismertette szorosan egybekapcsolódó logikus rendben, melyek a küldöttség tagjait arra a „szokatlan“ lépésre indították, hogy Nagykőrösre jőve, személyesen nyújtsák át az arany diplomát; ez okok személyes természetű motívumokon kívül abban foglalhatók össze, hogy Dr. Joó Imre „egész életét hűséges munkában töltötte, eszményeit hűségesen megőrizte, életében minden jónak szolgálatába állította magát, tanítványaiért, egyházáért, városáért és a hazáért hűséggel dolgozó ember volt és az ma is“. Az üdvözlések sorát a fenntartó testület és az igazgatótanács nevében ez utóbbinak elnöke, Gödé Lajos nyitotta meg, aki az egyháznak, mint édes anyának szeretetét tolmácsolta, melynek „üdvözlése talán a leghalkabb, de a legmelegebb“. — A város közönsége nevében Dezső Kázmér polgármester köszöntötte az ünnepeltet, akit mint a város első filozófiai doktorát üdvözölt, és azt a társadalmi tevékenységét méltatta, mellyel „a város polgárainak tudását, a közéleti tisztességet és a közéleti erkölcsnek megszilárdítását munkálta“, mint a városi képviselőtestület tagja és mint újságíró. A tanártársak szeretetének az intézet igazgatója, Bánóczy Endre volt tolmácsa, meleg szívvel és meleg baráti érzelemmel köszöntvén „az őszbe öltözött tavaszi sugarat“, s kívánván, hogy „sokáig lehessen még boldog szemlélője nemcsak az arany, hanem majd a gyémánt-diplomának is“. Végül a volt tanítványok nevében Dr. Papp Károly debreceni egyetemi tanár festett a volt szeretett tanárról, ennek egész egyéniségét híven visszatükröző jellemrajzot, melyben az elemző elme biztosságával állította a hallgató közönség elé az oktató, a nevelő, a fegyelmező és a tanítványai sorsa iránt úgy a tanuló évek, mint később, pályájuk folyamán is melegen érdeklődő s ahol csak lehetett, készséggel segítő tanár képét. Dr. Joó Imre meghatóban, az érzések és indulatok árjától elfogódottan
