Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
3 nem kutatunk is, lehetetlen észre nem vennünk a keresztyénség arculatán azt elferdülést, amit egyfelől a zsidóságból átvett hierachia, tehát az áldozópapság, másfelől a római pogányságból fölvett fény, pompa hatalmi törekvés és elvi- lágiasodás müveitek. Ezzel szemben a reformáció a lelkiséget, a szellemiséget, az istenfiuságot, az isten gyermekeinek szabadságát és felelősségét, az egyetemes papságot, az Ige megváltó erejét és hatalmát, Krisztus egyetlen tökéletes áldozatát, Isten abszolút szuverénitását képviseli és juttltja érvényre. Uj teremtmény a reformáció, de nem az önkény vagy az emberi bölcsesség munkája, hanem az evangéliumi kijelentés izes, tápláló gyümölcse, megtartó eledele, mely nemcsak a hit, hanem az emberi élet minden mezején nyilvánvalóvá tette áldásos hatását. Megszüntette a koldusok seregét, mely czéhekbe verődve, ezer és tízezer számban vetette magát egy-egy városra s a kegyesség leple alatt szipo- lyozta a dolgozók társadalmát. Átalakította a művészetet, mikor a szentek legendái helyett magát az embert, az ezerváltozatú természetet tette a német- alföldi iskola a festőművészet legkedveltebb tárgyává. A népeknek „kelet“ és „nyugat“, görög és római uralom alatt való csoportosulása helyén életre hívta a tudatos nemzetet, a nemzeti nyelvet, a nemzeti irodalmat, a nemzeti viseletét. Magasabb fokú iskolák alapításával közkinccsé tette a tudományt, a nemzeti, vagy — mai nyelven — a népiskolák által pedig a legegyszerűbb embert is részesévé tette a keresztyén műveltségnek. Istenért és Hazáért, Hitért és Műveltségért küzdött és küzd ma is a reformációnak minden hű gyermeke. Ebben egynek kell lennünk, nem félve azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik s a trianoni magyarságnak össze kell fogni a megelevenítő hitért és a szent hazáért, a nagy Magyarországért való küzdelemben, mint ahogy dolgoztak és áldoztak azok a hős fiák, akiknek emlékezetét ma ünnepeljük. Ünneplő Gyülekezet 1 Csodálatos erővel rohanja meg az ember lelkét az emlékezet. Az időnek méhében eszmék, gondolatok, események születtek és születnek, melyek visszajárnak hozzánk. Az 1931-ik év eseményekben gazdag történetéből különösen kettőt kívánok most nehány ecsetvonással kidomborítani előttetek. És ez egy felől: a nagy reformátornak, Zwinglinek a kappeli csatában 400 évvel ezelőtt bekövetkezett vértanú-halála; a másik: a nagykőrösi református gimnázium hősi halállal megdicsőült tanulói emlékezetének megörökítése. — A kettő között rokonság van; a hitvalló reformátor és a hősi halott tanulók összetalálkoznak. Testüket megölték, de a bennük munkálkodó lélek él örökké! Emlékezzünk róluk, tekintsük meg őket, tanuljunk és épüljünk általuk. * * * Első tekintetre úgy tűnik fel, mintha a reformáció három nagy hőse között Zwingli a legkevésbbé jelentős szerepet töltené be. Nem úgy van! Az
