Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
14 őszí tarlók felett elkeresztelt hegységeken túl, idegen országba ! Idegen országban magyar hősök sírján daloljatok bánatosan! A magyar nemzet hálája, fájdalma, sohanemfelejtése zengjen dalotokban! Szánjatok, szánjatok vándor fellegek elrabolt mezők felett idegen országba s ejtsetek egy-két esőcseppet, egy-két könnyet azokra a sírokra, amelyek ott domborulnak a doberdói magaslatokon, az orosz puszták végtelenségében, a szerb szakadékokban, a Kárpátok uj visszhangot tanuló bércein s mindenütt, amerre csak magyar fiuk jártak s ahol utolérte őket a magyar sors, a magyar örökség: a hősi halál. Ez a mi örökségünk ezer év óta, de ez a mi reménységünk is, mert ez a nemzet ezer és ezer halállal váltotta meg halhatatlanságát. Azért a mi szemünkben ez a tábla nem egyszerű emlék, hanem hősök Pantheonja, hová erőt meríteni járunk; a rajta levő névsor nem sírfelirat, hanem parancs a holtak ajkáról. De ezt a parancsot csak szívvel lehet felfogni s csak úgy lehet hallgatni, mint hallgatta Mózes az Urat: földrehullva. Azért csak hadd szakadjon ránk a körülöttünk izzó gyűlölet, csak hadd nehezedjék vállainkra az elrabolt országrészek súlyos fájdalma, hogy összeroskadva zuhanjunk a meggyalázott magyar földre, akkor majd a megrugdosott, széttépett magyar föld a hősök ajkán keresztül belénk csókolja a bosszút, szivünkbe zúgja a holtak parancsát: „Készen legyetek, ha a Kárpátok megmozdulnak 1“ Ilyen érzelmek közt az intézet nevében az emléktáblát átveszem, azt gondozom s tanári karunk nevében megígérem, hogy az ifjúságot e hősök szellemében neveljük! S hiszem, hogy eljön az idő, amikor feloldódnak a láncra vert magyar remények, felszabadul a guzsbakötött magyar akarat s ki fogjuk még Magyarország szent határait Európa térképén igazítani. Adja Isten, hogy úgy legyen!“ * * * * Az első koszorút a hősök szülei és hozzátartozói nevében id. Labancz Mihály tette le; a gintn. tanári kar és ifjúság koszorúját G. Szabó László Vili. o. tanuló helyezte el, a Diákszövetség képviseletében id. Jalsoviczky Sándor elnök, a ref. egyház megbízásából Patonay Dezső ref. lelkész tette le a kegyelet koszorúját. — Koszorút helyezett még el özv. vitéz Huszár Györgyné, Dúzs Gergelyné Torma Mária, Torma László és özv. Dr. Szabó Istvánné (Gödöllő) — utóbbi Dr. Magyar Pál főtitkár útján. Gödé Lajos ref. lelkész, egyházkerületi aljegyző, a gimn. igazgatótanács elnöke, volt jeles tanítványunk, alábbi záróbeszéde méltó befejezője volt a lélekemelő ünnepségnek. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! „Midőn az Országos Református Lelkészegyesületnek ez évi közgyűlésén Debrecenben voltam, felejthetetlen élményben volt részem. Zwingli Ulrichnak, a négyszáz évvel ezelőtt hősi halált halt reformátornak reliefjét lepleztük le. Mikor a bronzalakról lehullt a lepel, előállott a zürichi egyetem rektor mag-
