Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
13 Holtak vivják ki, mit e hon vesztett, Mert bensőnk hord itt vérző keresztet, Álmatlan éjét, nyugtalan napot, De, ha erőnk itt kardjára csapott. . . Jó lesz itt minden, nagy lesz itt minden. Velünk lesz, velünk az igaz Isten ! . . . Tűzben és vérben zászlód meghordják, Gyönyörű leszel’ óh Magyarország !. .. Haragunk, bosszúnk kigyul, fellobog. Hősök támadnak, mozgó sirsorok .. . Koszoruzottan jönnek majd vissza, Dal és könnyüket boldog rög issza !... Ma még jaj sir e bus falak alatt, Felhőzik, gyászol minden pillanat. Ma még könny kell itt, elomló virág, De ha ébredünk, szűk lesz e világ !.. . * * * * Ezután Dr. Kovács Lajos gimn. igazgató a következő szavak kíséretében vette át az emléktáblát megőrzés végett. „Itt látom márványba vésett arany betűs neveteket s amint végig siklik rajtuk tekintetem, a legtöbb név láttára felujulnak lelkemben alakjaitok, megelevenednek arcvonásaitok, szinte látom, amint szemrebbenés nélkül hallgatjátok a magyar szent könyv, a történelem dicsőséges, majd fájdalmas eseményeit. Lelkesedéstek engem is magával ragadt, mikor a régi dicsőség s uj diadalok hallatára ifjú arcotok lángba borulását, vagy vérbe folytott szabadságunk miatt kezetek ökölbe szorulását láttam. S íme hősökké lettetek Ti is. Bizonyos fájó boldogság töltötte el szivemet, amikor a magyar hősök milliós seregében foglaltatok méltó helyet. Hősökké lettetek drága áron, ifjú szivetek megszűnt dobogása árán ! FeHirágozva, dalos ajakkal s erős reménységgel szállottatok Ti is hadba, mint azok a régi hősök, akiknek a példáján lelkesedni tanultatok. Elvittétek legdrágább kincseteket, életeteket, hogy azt többé vissza ne hozzátok, hanem odaadjátok azért a drága földért, amely még pihenőt sem tudott Nektek adni: a hazáért! Pedig de nagyon szerettétek azt, de nagyon vágyakoztatok utána! Mikor halálosan megsebesülve földre estetek, tekintetetek akkor is a hazai tájat kereste, azt a földet, melynél szebb, drágább édesebb föld nincs kerek-e világon. Megtört fényű szemetek azonban nem láthatta meg többé a magyar szent rögöt, idegen föld hantjai takarnak benneteket! De szivünkben itthon vagytok! Fájó emlékezetünk üzenetét rábízzuk a vándormadarakra s a vándor felhőkre... Szánjatok, szánjatok kis madarak
