Református főgimnázium, Nagykőrös, 1930
11 tő előadásokon. Tankönyvül Lie. Rácz Kálmán Hit- és Erkölcstanát használtuk. A konfirmációi vizsga és felavatás a gyülekezeti ifjak seregével együtt a templomban történt meg és a növendékek emléklapot és uj testamentumot kaptak a gyülekezettől vallásos' életük e nagy napjának emlékezetére. Első úrvacsorát pünkösdkor vettek az újonnan konfirmáltak, kiket diák'estvéreik testületileg eikisértek ez alkalommal a szent asztalhoz. Konfirmáltattak: Balogh Péter, Bán Sándor, Bencsik István, Dajka Balázs, Dér László, Gábor Gyula, Gödény László, K. Kiss Gerzson, Korom Árpád, Makai Dénes, Szépe György, Szellő Ambrus és Tóth András, összesen 13-an. h) Iskolai kirándulást több Ízben rendeztünk. Szeptemberben tartottuk meg a tetétleni kirándulást, amelyen Dr. Törös László és Dr. Jánossy Sándor tanárok vezetésével Patonay Dezső ref. lelkész és a tanári karon kívül 120 tanuló vett részt. Erről a kedves eseményről az alábbiakban számol be Vinter Zoltán VII. o. növendékünk. Élményekben és feledhetetlen emlékekben gazdag, verőfényes őszi napra gondolok vissza, midőn felidézem a múltak szárnyán őszi kirándulásunk emlékeit. A kedves képek, mint valami szép álom, most is körülöttem röpködnek. Körülöttem még szinte látom a Kutyakapar ót, majd a tetétleni Árpád- emléknél rajzó diáktábor tarka képét s fülembe cseng még a sok vidám ajak dala. Még látom a sárguló őszi tájat, nádfedelü kistanyákat, faluvégi szélmalomnak gyorsan forgó vitorláit, a magyar udvarház tiszteletet parancsoló falait és egy csodás kert tüneményes szépségeit. 1930. szeptember 20-a örökké emlékezetes nap lesz életemben. E napon ismertem meg bensőleg a szép magyar alföldet és tanultam meg azt igazán szeretni. Szeptember 20-án a tanári kar és a diákok régi óhaja teljesült, mivel valóra válthattuk régóta tervezett környékbeli kirándulásunkat. Reggel három, vidám diákokkal és diákleányokkal telt autóbusz indult el a gimnázium elől, hogy kirepitse fiatal ismerni vágyó utasait a természetbe, ismeretlen kedves tájak felé. A város utolsó házai is elmaradoztak már, midőn letértünk a Kutyakaparó felé vezető útra. Mig az autóbuszok gyorsan rohantak előre, szürke porfelhőt hagyva maguk után, addig dalolással töltöttük az az időt. Majd félre húztam az autóbusz ablakának behajtott függönyét és kikukucskálva gyönyörködtem az elém táruló vidék szépségeiben. Szótlanul elmerengtem az őszi táj láttán és önkéntelenül is Petőfi szavai jutottak eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra, Szép, mint mindig, én nekem. Tudja Isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem.“ A gép gyorsan szaladt. Egyik kedves kép a másik után tűnt fel. Az őszi nap rezgő sugarai bearanyozták a sárguló határt. Amerre az ember szeme ellát, mindenütt sik vidék. Itt egy kis tanya áll a zöldelő lomb nyújtotta ár
