Református főgimnázium, Nagykőrös, 1913

15

nem' érthetjük meg a kérdéses helyet. Mi ellentét volna a „harcolók“ között és azok között, kik „szömbe megvívnak“ ? Hát akik vívnak, azok nem harcolók ? S a harcolók nem vívnak ? Megadják a feleletet Tinódinak más helyei. „Enyingi Terek János vitézsége“ cimű művében (R. M. K. T. 111. 237.) igy Írja le az Erdélybe beütött egyik török sereg elrendezését :

Ötszáz terek elöl-harcoló vala,

Utánna nem messze négyezör vala,

Derék tábor az után indult vala,

Kiben terek és sok oláhság vala.

E sorokból az tűnik ki, hogy elől harcolóknak hívták a kisebb számú előcsapatokat, melyek rendszeres ütközetbe nem bocsátkoztak, ellentétben a derékhaddal. Ezeket az előlharcolókat hívták röviden harcolóknak. Hogy csakugyan azonos a harcoló az elöharcoló-\?\, azt világosan láthatjuk máshol ugyancsak Tinódiban a „Losonczi István haláláról“ szerzett énekben. (R. M. K. T. III. 217). Ott a török hadnak Temesvár alá vonulását igy Írja le:

Gyorsan másod nap harcolók jövenek,

Temesvár alatt jargalni kezdének,

Vitézök sokan fő lóra ülének,

Jó Losonczival gyorsan kiütének.

Nám ez úrfi bátor vitéz vala,

Mindenütt elől ő kopját tör vala/*

Vitéz Kis Kampó es ott véle vala,

Az úrfi mellett ő kopját tör vala.

Akkor az harcon sok fő török vészé,

Sok szegén legén vitézségét jelönié,

Ifjú Sulyok István közülök ott vészé,

Vitéz Losonci vígan meg betére.

Csak hamar jut a negyed nap az basa Temesvár alá az császárnak hada,

Ulicia mezőn táborát járatá,

Sáncokat hánya, álgyut igazgata.

íme, a harcolók csakugyan afféle portyázó előcsapatok, melyekkel csak csetepatékat folytatnak, nem rendszeres viadalt, A harco