Református főgimnázium, Nagykőrös, 1912

Néhány szó a szülőkhöz.

Eddig abban a boldog hitben éltem, hogy nincsen olyan szülő, aki, bár gyermeke jövő boldogulásának első feltételéül a jó bizonyítványt tekinti is, ne tartaná egyúttal szükségesnek annak az iskola részéről való nevelését is.

„Mit törődnek a tanárok azzal, hogy az iskolán kívül hol jár és mit csinál a fiam; ők csak arról győződjenek meg, hogy a közölt ismereteket elsajátitotta-e, a kitűzött feladatot elvégezte-e, a többi nem az ő gondjuk ; az nem tartozik reájuk, hogy az iskolán kívül mit és mennyit engedek én meg a fiamnak“.

Ezt a kifakadásszerű nyilatkozatot a tanulóknak az iskolán kívül való ellenőrzésére vonatkozó tanárkari intézkedés váltotta ki egy apából, ki a müveit osztályhoz tartozik. Az kétségtelen, hogy a természet rendje szerint a gyermek nevelői első sorban a szülők, az alapvető erkölcsi iskola a családi kör; de az is kétségtelen, hogy éppen a középfokú iskolába járó gyermeknél eredményes nevelést egyedül a család nem végezhet, hanem csakis"az iskolával karöltve, az iskola nevelői munkáját legteljesebb odaadással támogatva.

Hisz legtöbb esetben éppen az a baj, hogy a szülők gyermekeik nevelését egészen az iskolára szeretnék hárítani. A szülők legtöbbje azt hiszi, hogy ha gyermekét az iskolába beíratja s annak anyagi ellátásáról ugy-ahogy gondoskodik, már azzal eleget tett kötelezettségének. Ez a felfogás ép oly téves, mint az előbbi s meg- boszulja magát — a gyermeken.

Egyedül a család nem végezhet eredményes nevelést, mert az apát a kenyérkereset gondjai legtöbbnyire elszólitják a családi körből, hová csak étkezni s munkában kifáradva pihenni tér vissza. Gyermekének munkáját, cselekedeteit napközben figyelemmel nem kisérheti s a legtöbbször arra sincs kedve és lelki ereje, hogy azt este számonkérje tőle Ott van ugyan a család lelke, ha ugyan valóban lelke, az anya, aki okos szeretetével, házias tevékenysé