Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

7

nak; idegenek közé visz idegenekkel egygyütt a „Pannónia“ nagy gőzös, mely méltóságteljesen várja a beszállókat a kikötőben.

A hosszú tengeri utazás annyi érdekességet rejt magában különösen azok előtt, akik először teszik meg, hogy a visszaemlékezés méltán lehet kedves.

A hajócsavar alkotta végtelen hosszúságban elnyúló, fehéren tajtékzó barázdában fel-felúti fejét fickándozva, játszva egy-egy delfin, néha egészen kiemelkedik sötétszínú teste a hullámok közül, persze mi cápának gondoljuk, míg egy matróz nevetve fel nem világosít bennünket: „Áh, áh, delfina, delfina!“ Egész csapat sirály kíséri hajónkat, melyek ennivalót várnak a hajó útasaitól. Szinte kérni látszanak merész röpködéseikkel, közeli csapongásaikkal. Bármerre dobunk is bele a tengerbe egy-egy darabka kenyeret, észreveszik és villámgyorsan csapnak le rá.

Bármerre nézünk, mindenfelé érdekes, gyönyörű a táj, ütünk állandóan szigetek között visz el. Zöldelő, sokszor kopár, meredek partok tárulnak szemünk elé; s a szigetek zöldelő termékenysége mintegy vidám hangulattal tölt el bennünket; távol, a kéklő, zöldes messziségben a szárazföld mintegy összefolyik a tenger sötétindigó- kék vizével, mely mintegy folyékony bársony, övezi körül hajónkat; a hajócsavar zúgó, rohanó, habzó, tajtékzó hullámokat ver fel s mi gyönyörködve bármerre nézünk, mindenütt űj szépség, űj meglepetés a szélcsendes, verőfényes időben. Lassan eltűnik Fiume, egymásután haladnak el mellettünk Veglia, Cherso, Pago, Arbe kies, zöldelő, barátságos szigetei s lassacskán kialakul már messziről Zára képe tengerparti szép, impozáns épületeivel; a ríván nagy a sokaság, mely az érkező hajót várja. A

A város igen jó benyomást tesz, habár előttünk egészen szokatlan volt különös építési modorával, szűk, alig pár méternyi széles utcáival, magas, többnyire 3—4 emeletes, kis ablakos házaival, melyek felfelé mindig összébb és összébb érnek, ügy, hogy a felső emeleteken egész’ kényelmesen kezet lehet fogni az egyik háztól a másikba.

Megtekintjük a város nevezetességeit, az ősrégi dómot, melyben egy szent csontjai nyugosznak arany koporsóban; a régiségeket, melyek között igen sok a magyar eredetű emlék, különösen László és Kálmán idejéből; mind fényesen bizonyítják ezek a régi magyar uralmat ezen a vidéken. . . Mintha látnánk még most is hatalmas László királyunk daliás, szép alakját, amint büszkén vonul be a dalmát fővárosba; mintha minden Kálmán okos, észszerű kormányzását hirdetné most is sok száz év múltával! Magyar emlékek kör-