Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910
5 eleget. Felüdülten a fürdéstől sétálunk e gyönyörű, modern helyen. Számtalan hegyoldalban épült, mesterséges park környezte, elegáns, modern villa és penzió, mindegyikből gyönyörű kilátás a tengerre s a szemben fekvő, távoli Fiúméra: ez Abbázia. Gyönyörködve szemléljük a tenger fantasztikus alakú, sziklás partjait, a szép tájképet, a távol sikló csónakokat, vitorlásokat és hajókat, melyek mint egy-egy sötétebb, vagy világosabb pont, tűnnek fel a tengeren s azzal a meggyőződéssel távozunk Abbáziából, hogy nagyon kár érte, hogy nem magyar területen van. De egyes értesüléseink szerint a fürdővendégeknek több mint kétharmada magyar s valóban lépten-nyomon hallhattunk itt magyar szót. Ismét szép időben, szerencsésen tértünk vissza Fiúméba, mert igazán szükségünk, volt a pihenésre, hogy ahhoz a gyönyörű látványhoz, melyben a következő napon Adelsbergben részünk volt, elég erőt gyűjthessünk. A vasút St. Péterig a szomorú kinézésű Karszton visz keresztül, melyet már Fiúméba érkezésünk előtt is láthattunk. Elhagyatott kopár vidék ez, néhol szórványosan a fehér mészkövek között egy- egy satnya fa, kisebb növény ; egész fel a csúcsig semmi élet, csupán kopár, csupasz hegyoldal ; sokszor vakítóan fehér falu, mély bevágásokban haladunk tova s még a tetejét sem láthatjuk a magas csúcsoknak. De minél közelebb jutunk St. Peteren túl Adels- berghez, annál termékenyebb lesz a vidék s maga Adelsberg környéke igazán festői. Fent, a mintegy hátteret képező hegy ormán, melynek üregében van a hatalmas barlang, a szovichi vár regényes romjai, balra a völgy folytatása, melyben a város épült, zöldelő veteményesei, sárguló vetéseivel, azokon túl a felhős ormú hegyóriások a távol kékes ködéből, mint mesebeli Szörnyetegek meredeznek elő. Igazán gyönyörű e tájkép, mely a lejtős országút bármely pontjáról elénk tárul. Maga Adelsberg csak kicsiny, osztrák falu, melynek idegenforgalmát csupán világhirű barlangja adja meg, mely az aggteleki cseppkőbarlang után következik nagyságban és szépségben, Több, mint másfél óránkat vette igénybe a barlang végignézése. Csúcsívesen alakult folyosón át jutunk a barlangnak mintegy előtermébe, egy óriás kiterjedésű és magasságú csarnokba. E valóban óriás üreget egy, körülbelül félmagasságban körülfutó erkélyről bámulhatjuk. Alant széles, rohanó, zúgó hegyi patak a visszhangtól valósággal dörgő vízesésével gyönyörű látványt nyújt. Rajta kis fahíd visz keresztül s az alant járó emberek, mint. egy-egy kis mozgó pont, tűnnek fel a szédítő magasból. Majd mi is leszál- lunk s átmenvén a patakon, tovább folytatjuk útunkat. E folyócska a Styx, öreg vezetőnk mintegy a vén Caronnak tűnt fel előttünk.
