Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

4

szók és árusok külömböző portékáikat a vásárlóknak kinálgatják, de még inkább attól a borzasztó s más halpiacok szagától elütő bűztől, mely nemcsak a csarnokban, hanem környékén is terjeng. Éppen a vásárcsarnokba akarunk lépni, midőn éles kiabálás üti meg fülünket: „Ostrige! Ostrige“ Osztriga? Ezt meg kell néznünk!' Persze mindenki kiváncsi erre a tipikus olasz eledelre, de megkóstolni, már nem mindenki olyan bátor; hiába, a mi jó alföldi gyomrunk nem igen tűri meg az ilyen talián eledelt. De már, ha itt vagyunk, nem mehetünk el anélkül, hogy meg ne mutassuk az olasznak, hogy mi is le tudjuk nyelni ezt a férget. Megkóstoljuk az osztrigát is és büszkén megyünk tovább, bár még a szájunkban van az a nem éppen kellemes érzés, melyet a síkos, ruganyos puha teste előidéz. A vásárcsarnokban szintén nagy élénkség uralkodik ; különböző déli növényeket, olasz gyümölcsöket, spinyólit, mazsolát, papirhéjú mandolát kaphatni itt. Az olasz kofák ép’ úgy kiáltoznak itt is, mint a magyarok. Alig juthatunk ki innen a nagy tolongásban.

Fiume új városrészében a legszebb modern épület a törvényszék új palotája, gyönyörű, hatalmas alkotmány, vele szemben a kormányzó nagy tömör palotája épült. Megcsodáljuk a számtalan terem gyönyörű, elegáns berendezését, a számtalan sok régi farag- ványt s letelepedünk a kényelmes borszékekbe, a vezető palotaőr engedelmével jól kipihenjük magunkat. E közben megérkezik az engedély József főherczeg parkjának megszemlélésére. Ez valami elragadóan gyönyörű kert. Hegyoldalban épült; a déli növények, köztük hatalmas pálmák, szép lótuszok a tó vizében, óriási bambuszok mind buján tenyésznek itt. A terraszról gyönyörű kilátás nyílik a városra s jobbra le Abbáziára Volosca felé.

Majd szétoszolva egy részünk a tengerészeti pavillont látogatta meg, melyben a tenger fenekén lakó állatok még aquáriumban is borzadállyal töltöttek el bennünket; más részünk pedig pihenéssel gyűjtötte az erőt a délutáni abbáziai kirándulásra.

Mikor ráléptünk a partjáró kisebb hajóra, szinte vártuk a hajó ingását s ezzel kapcsolatban a tengeri betegséget, melyről annyit hallottunk beszélni, hogy méltán lehettünk rá kiváncsiak, pedig mindössze jó félórai út ez s az alatt lassan megszokjuk a hajógép egyhangú rázását, de a szép verőfényes, csendes időben a tengeri betegség távol marad tőlünk. Csodálkozunk rajta, pedig már szinte beleéltük magunkat, hogy megadjuk a tengernek, ami a tengeré.

Első dolgunk a hires Abbáziában a megfürdés. itt nem kell poharakban kóstolni a tengervizet, mint azt Fiúméban tettük, iszunk