Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

14

most ki vannak száradva, de csak egy esőt várnak, hogy óriás, hömpölygő víztömeggel szaporítsák a Narenta gyors vizét.' Mintegy elbájolva e folyton változó, de mindig gyönyörűbbnél gyönyörűbbre változó képtől, érkeztünk késő este Sarajevóba.

Sarajevo volt utunk legvégső állomása, itt majdnem teljes két- napot töltöttünk, ide köt bennünket a legtöbb szép emlék, a legtöbb érdekes látvány.

Reggel elég korán indultunk a város megtekintésére. Útunk először a város tanácsépületéhez vitt. Ez gyönyörű, mór stílben épült, hatalmas palota; ebben van a bosnyák-hercegovinai sabor (országgyűlés) terme. Végignéztük a számtalan sok, nagy kényelemmel bútorozott hivatalos szobát, beleültünk a bosnyák képviselők székeibe s megállapítottuk, hogy igen kényelmes ülés esik rajtok ; midőn visszatértünk az óriási előcsarnokba, konstatálhattuk, hogy közel másfél óránkat foglalta el a tanácsház alapos végignézése.

A következő programmszám a távoli hegy tetejéről idelátszó sárga bástya megnézése volt. Kanyargós, szerpentinszerű kocsiúton haladtunk fel a hegyre, de fáradtságunkat méltán kárpótolhatta a gyönyörű kilátás, mely innen elénk tárult.

Sarajevo tulajdonképen a Miljacska folyam két partján épült, hatalmas kiterjedésű város, melynek természet alkotta két részét számtalan híd köti össze ; törökös, keleties jellegével, megszámlálhatatlan fehér kupolájű dzsámiéval, karcsú minaretjeivel, hatalmas, modern épületeivel innen a magasból igen szép látványt nyújt. A várost mindenünnen nagy hegyek környezik s körül e hegytetőkön mindenütt erődítményeket látunk, balra a hegyoldalban rohan el a szandzsák-vasút magas töltésen regényes tájak felé; jobbra az a hegy, ahol a magyar Molináry bakák jöttek be Sarajevo elfoglalásakor .... S itt még egy szent kötelességet kellett teljesítenünk, az 1878-iki ostromnál elesett híres Molináry bakák sírjánál kellett áldozni a szép halált halt hősöknek ! Tiszta szívből, igaz áhítattal énekeltük el sírjuk felett hazánk szent Himnuszát s a távol hegyek számtalanszor verték vissza: „ . . . megbünhődte már e nép a múltat ..........!“ Mindannyiónknak igaz könny gyűlt szemébe ; egy őr

m

egjelent a bástyán s némán tisztelgett, talán magyar volt..........

Me

gható szép jelenet ez ! . . . .

A bástyáról a meredek, de rövidebb utat választottuk s most útunk a Kaiser-Moschéba vitt, a sarajevói főtemplomba. Ennek udvarán az artézi kútnál már sok mohamedán végezte az ima előtti mosakodást. A templom nyílott előcsarnokában pedig imádkoztak, hajlongtak, majd a földre borultak, majd megint kiegyenesedtek ;