Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910
15 persze mind czipő vagy bocskor nélkül. Itt is, mint Mostarban, külön szőnyeget terítettek elénk, nehogy beszennyezzük gyaur lábainkkal a szent helyet, melynek belseje'Igazán meglepően szép és fényes; a falakat különös, rikító színű, apró mintázatú festés fedi, az egész templom egy hatalmas gyékényszőnyeggel van leterítve, melyre azután az egyesek imaszőnyegeit teszik. A tetőről számtalan nagy csillár függ alá. A falakon aranyozott keretben koráni szépmondások csüngenek s nekünk egész szokatlan ez a fény és tisztaság a mostári főtemplom kisebbsége és kopottsága után. A Kai- ser-Mosche udvaráról a csarcsiára jutunk ki. A csarcsia, az állandó piac bazárok hosszú sorozata, két egymással keresztet alkotó utcából és apró mellékútcákból áll. Az egész városban talán ez volt a legkedvencebb sétahelyünk ; annyira megszerettük azt az élénkséget, mely itt uralkodik. Az igazi törökök turbánban, a bosnyákok sajátságos nemzeti viseletűkben ; alól szűk, fent bő, cik-cakkos szélű, stráfos nadrágban, ingben és mellényszerúre szabott, de kis és össze nem érő, újatlan öltönyben, vörös fezben nagy méltósággal és komolysággal ülnek bazáraikban ; még a székeken is magok alá szedik lábaikat, nemcsak a' földön. A legegyszerűbb 5 filléres szivarszopókától a legdrágább ezüstös, rézveretes kávékészletekig és vaskondérig mindent kaphatni itt. A bosnyákok odavalóknak tartanak bennünket vörös fezeinkben s anyanyelvükön kérdezgetnek tőlünk egyet-mást, de mikor felvilágosítjuk őket, hogy magyarok vagyunk, nevetve nyújtanak kezet: „Áh, áh, madzsarszki, madzsarszki ? ! Olcsó, olcsó!“ Mindenik tud legalább egy-két szót magyarul s mindenik megörül, midőn meghallja, hogy magyarok vagyunk. Utoljára már az egész csarcsia tudta, hogy azok ott a vörös sipkás magyarok ; s nevetve néztek utánunk. Oly kedves, oly barátságos hely ez; veszekedésnek, hangos kiabálásnak se’ híre, se’ hamva. A bazárok közt járó, feltűnő viselkedésű hegylakó éles hangon árulja a savanykás, üdítő szert, melyet a hátán vitt nagy, díszes edényből a vállán keresztül önt pohárba. Mindenütt nagy a forgalom; a környékbeli asszonyok kimondhatatlanul bő nadrágban, díszes és nagy kiterjedésű fejdíszben ; a bosnyákok egyszerű fekete öltözéke, a hegylakók hatalmas, fehér, turbánszerű feze s még hatalmasabb bocskorai, egy-egy mohamedán hölgy lenge, fehér, vagy sötétebb burnuszbán, melyből a fátyol felett csak a homloka látszik ki, igen érdekes, tarka-barka képet nyújtanak. Nem örömmel hagyjuk el a csarcsiát, de a müezzinek
