Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

13

csendben elfogyasztott findzsáért is alig adnak annyit. Szóval itt is jó hírt hagytunk magunk után, szívesen elbúcsúztunk a bevételen örvendő öregtől s vezetőnk nyomán a''legnagyobb török dzsámit, templomot néztük meg.

A török isteYiházában nincsenek ülőszékek, kinek-kinek meg van a maga imaszőnyege; nekünk cipővel nem szabad volt rálépni a szőnyegekre, csak az előttünk elterített gyékényre, mert azzal szentségtörést követtünk volna el. A bejárattal szemben van a szószék, a falakon mindenfelé koránbeli mondások vannak festve Allah imádására és dicsőítésére. Mire kijutottunk a templomból, éppen dél lett s a számtalan mecset minaretjén megjelentek a mtiezzinek s két tenyerükkel hangtölcsért alkotva, borzasztó fülsértő, hosszan elvontatott kiáltozással, hajlongva kelet felé hirdették a delet Allaht magasztaló szavakkal: „La illah, il Allah, Mohamed razul Allah Mohamed!“

Mi is hallgattunk a mtiezzinek figyelmeztető szózatára s szállónkba vonultunk a jól megérdemelt ebédhez; később, hogy egészen hasonlók legyünk környezetünkhöz, mindannyian bevásároltunk egy-egy vörös fezt s ezután bátran kiadhattuk magunkat törököknek, illetve bosnyákoknak.

Dél után négy óra felé ültünk ismét vonatra, hogy tovább folytassuk utunkat tulajdonképeni végcélunk, Sarajevo felé s ez az út Mostár és Sarajevo között az hiszem, mindegyikönk lelkében örök emlékként vésődött gyönyöré tájaival.

Az út mindig a Narenia gyönyörű, regényes völgyében visz s ez a gyors folyam, mint egy csacska kis teremtés, csobog s hol megszűkül, hol méltóságteljesen kiszélesedik, Miol eltűnik szemünk elől, hol egy fordulónál ismét előbukkan, mintegy bújósdit játszva velünk. Majd hatalmas zúgással csattogással omlik le a szikláról, forgókat alkotva rohan tova mély medrében. Itt-ott halk csobogással szakad bele egy-egy kisebb patak. Egyszer alattunk 3 4 ölnyi

mélységben szédítő gyorsam rohan tova, máskor közveilen közelében, mellette haladunk, szinte búcsút intenek gyorsan száguldó hullámai. Egy merész kanyarulatnál mindeniknél gyönyörűbb, fenségesebb látvány tárul elénk; egyenesen haladunk a folyó mellett, kihajolva az ablakon tisztán látjuk a gyönyörű tájat. A lemenő nap végső sugaraival egy távol fekvő völgyet világit meg, megaranyozva a szürkületben és a felhők tömegében elvesző, távol zöldelő hegyóriásokat, megaranyozza a folyam őrült gyorsasággal rohanó hullámait s az aranyholdacskák furcsa, szökdelő táncot járnak a habokon. A hegyekről itt-ott mély vízmosások vezetnek a folyamba, melyek