Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908

7

Hildával és kicsi fiával, Aladárral. Ez a rész, azt hiszem, a világ- irodalom legszebb családi vonatkozású költeményei közé tartozik. Hilda megérkezik Aladárral; szerelemben majd két felé osztják a gyermeket;

Fel, magosán, apja dobta kicsiny terhét,

Kaczagott a gyermek, s lihegé : „egyszer még!“

Anyja pedig szemmel kísérte ijedten,

Mégis azért büszkén, hogy fia nem retten,

Majd apja, emelvén keze’ paizsára :

Nőj nagyot — elkezdé — hűnok nagy királya :

És — mint fiatal lomb fedi törzsökét el:

Híred az enyémet árnyazza sötéttel!

Hogy’ szereti Mátyást anyja! Aranynyal, ezüsttel megfizetne szabadulásáért, levelét csak a képzelet vinné elég gyorsan hozzá, hogy’ megörül, mikor a fia áldott kezevonásait meglátja ! A bibliai Ráchel szózatos panaszában mekkora indulatviharzással jajong a gyermekei után siránkozó anyai szív ! Hát az öreg Bencze hűséges alakja kire ne gyakorolna nevelő befolyást, a ki pályáját még kis gazdája, Miklós nagyapjánál kezdte, mint ostoros gyerek s azóta patriarkális hűséggel és igaz becsülettel szolgálja a Toldi-házat.

Költőnket az élet sokszor megviselte zordul. A színészi kiábrándulás, a forradalom bukása, az állástalanság, a tanári és főtitkári teendők súlya, leányának halála, a maga testi szenvedései sajgatták ugyan szivét, zárkózottabbá tették ugyan az emberekkel való érintkezésben, de bölcs és derült életfelfogását megtartotta mindvégig.

Hisz’ szép ez az élet Fogytig, ha kíméled Azt ami maradt;

Csak az ősz fordultán,

Leveleid hulltán Ne kívánj nyarat.

(Mindvégig.)

Egyszerűség, kevéssel való megelégedés biztosítja a nyugalmat.

Földi ember kevéssel beéri,

Vágyait ha kevesebbre méri.

S ő mily kevéssel beérte : múzsáján kívül családja és meghitt baráti köre elégedetté tették. Hozzá még csak egy kis független nyugalmat óhajtott keleten : Szalontán. Szerény természete azonban