Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908

8

alázkodássá soha nem vált. „Mindvégig ő volt Magyarország legegyszerűbb embere, de bizonyos tekintetben egyszersmind legérzékenyebb, legbüszkébb lelke is.“ (Gyulai.) Magát személyesíti az Öreg pinczér-ben ; pompát, kitüntetést, feltűnést kerülő jelleme legszebben csillámlik Epilógusa tükrében. Élete alkonyán visszatekint megfutott útjára, melyet merően kietlennek nem lehet tartani, hiszen az útfélen itt-ott egy kis virág neki is nyitott, azt leszedve meg volt szive minden kedve. Csöndes fészket óhajt zöld lomb árnyán, munkás, vidám öregséget, hogy megint ültessen, oltson, mint fiatal éveiben szalontai fáskertjében. A nyilvános szereplési vágy, a nagy embereknél oly gyakori hiúság nem érintette, a hízelgők magaszta- lását nem várta, a kitüntetést kerülte. Puritán jellemre vall a mai rangéhes, kitüntetés után szaladgáló világgal szemben az az ellenkezése, amelyet kifejtett akkor, amidőn a kiegyezés után őt is érdemrenddel akarták jutalmazni. Csak hosszas nógatásra tudták rávenni, hogy elfogadja, de igy sem viselte soha. A nyugodt lelkiismereten alapuló tisztes önérzet kielégítette Aranyt s többre nem vágyott. Az uralkodó hatalmat soha nem magasztalta, bár hivatalosan is felszólították erre. Felelete a Szondi két apródja s A walesi bárdok voltak. Sem a hatalomnak, sem a népszerűség-hajhászásnak nem volt embere. A hazafiaskodó nagy mondásokat soha nem alkalmazta. Pedig szerette „

rendületlenül“ honát és népét, de nem kürtölte.

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

(A régi panasz.)

Hazafias érzésének nyilvánulásai a szabadságharc után származó allegóriái, keserű kacagása a forradalom bukásán A nagyidai czi- gányok-ban, a Széchenyi emlékezete c. hatalmas ódája. A cselekedetekben nyilatkozó hazafiságot becsülte sokra s nem azt, amelyet csak a száj hirdet. Nem csoda, ha a tettek nagy emberét: Széchenyit oly tömör szoborszerűséggel s a nemzet jövőjébe vetett akkora hittel állítja elénk. Minden nagyobb alkotásában és a legtöbb balladájában a magyar szellemnek az idegen ellen való harcát mutatja. A fiatal Toldi a cseh Mikola, a férfi a prágaiak és nápolyiak ellen, agg korában az olasz befolyás ellen küzd. Buda halálában minden azon végső és vészes küzdelem kitörését célozza, melyet a hunok és németek vívnak egymással. A nagyidai czigányok a magyarok és osztrákok küzdelmét állítja elénk torz vonásokkal. Hűn vívja harcát a gót ellen (Keveháza), magyar a török ellen (Török Bálint,