Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908

6

kezdetű, feleségéhez intézett költemény, vagy az Itthon cimű :

Mint a madár a fészkére Szomju vándor hűvös érre,

Mint a gyermek anyaölbe :

Vágyom én e nyájas körbe.

Itt, enyelgő kis családom Közt, van az én jó világom ;

Künn borong bár a magasban :

Itt örökké csillagos van.

Igaza van Petőfinek, hogy jó fiúnak kellett annak magának is lennie, ki úgy tudja rajzolni a gyermeki szeretet megragadó példáit, mint költőnk Toldi Miklósban. Aztán a nemes nagyasszony: özv. Toldi Lőrincné ragaszkodása gyermekeihez nem mindennapi jelenség-e a költészet idealizáló tükrében láttatva ? Hogy’ szereti a jó asszony kisebbik fiát: Miklóst, hogy’ gondoskodik róla, mikor bujdosik az éren, bujdosik a nádon, hogy’ küldi utána a száz tallért, hogy’ menti meg zülleni induló gyermekét korhely cimborái közül, kik az ő jámbor fiát el akarják rontani. (Toldi szerelme.)- Ki ne gondolna vissza még húlő poraiban is áldó szeretettel a jó Toldiné alakja után a maga gondos, édes anyjára !

Költőnknek, feddhetetlen, komoly gondolkozása ellenére is van egy ifjúkori „züllése“ : diákköri szinészkedése, melyet rémletes álomlátása után hagy oda s menekül haza. Ezt a tettét gyónja meg öreg korában oly szivszorítóan : mikor végre ereje fogytán eléri a szülői házat, mindenki feddi, gúnyolja : rokon, barát, amiért oda hagyta a kollégiumot és komédiássá lett, csak egy nem : az édes anyai szívnek érzi üdítő sugarát. Ezt az anyai szeretetet nem tudja felejteni soha, ámbár a suhancból nagyapa lett. (Vándor c z i p ó.)

Az ő véghetetlen nagy szeretete gyermekei, kivált korán elhalt leánya s árva kis unokája iránt szintén bizonyítéka érző, szerető szivének. (Juliskához, Leányomhoz, Toldi szerelme VI. 1—6.) Mily megindító Toldiban a fiait vesztett özvegy anya panaszos búson- gása, vagy a Toldi estéje két testvér-leventéjének versengése a halálos bajvivásért az otromba olasszal! — Toldi Miklós, e hatalmas gyermek, az édes anyja iránt érzett szerető gyöngédségnek hányszor adja tanújelét! Valóban Aranyt, ha egyéb érdemei nem volnának is, a családi érzés legnagyobb kifejezőjének kellene tartanunk. Buda halál á-ban egyik legmegragadóbb az a részlet, amelyben a hunok hatalmas királya, Etele találkozik feleségével,