Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908
5 23.) az a veleje, hogy a ki oly dicsőn festi a gyermeki szeretetet, mint Arany a Toldiban, annak magának is jó fiúnak kell lennie s aki jó fiú, az nem lehet rossz ember, az szép, tiszta, nemes lélek. S hogy mennyire szerethette irodalmunk e két géniusza egymást, mutatják leveleik s azok a fájdalmas felsóhajtások, amelyek Petőfi halála után még 30 esztendővel is felzokognak Arany lantján : Álmaimat gyakran látogatod most is, Rég sir fedez, oh de nem nyughatol ott is, Ha ugyan jámbor kéz teneked sirt ásott S nem temetetlen bolyg földi alakmásod. (Harmincz év malva.) Meghatóan eszményi és fölemelően gyöngéd a két nagy szellem egymáshoz való ragaszkodása. Egy összekoccanás, egy félreértett szó soha meg nem háborítja benső viszonyukat, mely ameny- nyire mérsékelte Petőfi zabolátlan természetét, ép oly mértékben érlelte Aranyunk csüggedező önbizalmát. A kölcsönös bizalom, a szerető megbecsülés, az egyetértő elnézés alapja barátságuknak. Költőnk az Emlények c. költeménysorozatban, a fent idézettben, az Emléklapra címűben áldozik halni sietett, halhatatlan barátja emlékének. Róla szól A lantos, vonatkozás van róla a Leteszem a lantot, Névnapi gondolatok, Egressy Gáborhoz, A dalnok búja, a Plevna c. költeményekben. Alakja megszállja öregsége álmait, mikor csak magánosán énekel s „nem függ baráti szem művészi gonddal a lantos ujjaín.“ — Van-e ifjúra nevelőbb, fölemelőbb látvány Arany költészetében és egyéniségében, mint ez egyező gondolatban, önzetlen hevülésben eggyé forrott baráti frigy kultusza ! Nem oly végletes és csapongó a barátság eszméjének festésében, mint ifjú kortársa, de szivében mélyen és igazán őrzi többi jó barátja képét is. Szivéhez voltak nőve Petőfin kívül Szilágyi István, Tompa, Gyulai, Csengery, Egressy Gábor, Szilágyi Sándor, Tömöri stb. Költeményeiben nem ad ugyan kifejezést mindegyik baráti köteléknek, de leveleiből kisugárzik a bizalmas melegség, melyet érzett irántuk. —- A baráti érzésnél még jobban elfoglalták Arany valóját a családi örömök és fájdalmak. A maga szerelméről nem énekel ugyan soha, családjáról is ritkán, de e néhányból a jó férj, a szerető családapa képe tűnik elő. Kit ne hatnának meg a Családi kör képei, melyek telvék a megelégedett egyszerűség természetes bájával, vagy az Óh ! ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek .... r
