Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908

12

Az „eposzi hitel “-nek általa körvonalazott tételénél fogva a történet vagy hagyomány forrása elbeszélő műveinek, az értelemnek a természet és szívélet világában való elmélyedő szemlélődése sugallja líráját. Tárgyai a hazai föld ugarában teremnek, eszméi, érzései az ő hatalmas értelméből s nagyon érzékeny leikéből hajtanak ki s valamennyiünk szívében vernek gyökeret. — Ez a gondolatokban gazdag, valódi érzésekkel átitatott költészet semmitől sincs távolabb, mint az üres ábrándozástól. A gyermek és szivárvány az ifjúi kebel titkos vágyait, dűlékeny fellegvárait, hiú ábrándjait allegori- zálja, melyekből a rideg valóság könyörtelenül kiforgat bennünket. Lágy érzelgősség ép úgy kerüli e költészet napsütött tájait, mint a penész a fehérre meszelt, száraz falat. Minden jellem, még a nőféle is, bizonyos férfias, józan zománccal van bevonva nála. Hivatkozzunk-e a sok közül Toldinéra? Özvegy létére mily bátor és eszes, ha a fián kell segíteni! Mily méltóságos, ha kér, mily gyöngéd, ha szeret! Nem esik kétségbe soha, mindig feltalálja magát. Vagy hivatkozzunk-e Rozgonyi Piroskára, apja elkényeztetett, egyetlen leánygyermekére ? Belső viaskodás tépi, lelkiösmerete szaggatja, a véletlen forgataga családi fészke feldúlásának örvényébe sodorja s mégis mekkora akaraterővel, mennyi büszke daccal hordozza gyászos élete szenvedéseit! Mikor megtudja Toldi árulását Tar Lőrincz javára, megállja fájdalmát:

Rozgonyi Piroska föltette magában,

Hogy megtöri szívét -fájdalmas igában,

Ketté szakad ámbár és ha könnyez vért is!

Feleségül rnégyen Lőrinczhez azért is.

Arany költészete a legacélosabb népies-nemzeti talaj növényzete. — A magyar ember nyílt, egyenes gondolkozása, értelmes, eleven beszéde, tisztes becsületérzése, büszkesége, sok erénye, sok hibája, múltjának hagyománya, jelenének eszménye árad e költészetből felénk. — Fölépítésében, szerkezetében, képzeletében, jellemzésében, stílusában egyaránt szabatos és pontos, nemzeti vonatkozású és népies jellegű. Szociális nevelési szempontból nem utolsó vonzó ereje Aranyunknak az ő népies eredete, szülőföldjéhez való húzása, a népnek és népiesnek a nemzeti és egyetemes művészet színvonalára való emelése. Kezdünk elszakadni a néptől, a falutól, a várostól, a mezőtől és lakóitól: Arany költészetének szelleme mindig visszavezet bennünket oda, honnan elszakadni egyenlő lenne a magyar faj kiveszésével. — Arany a magyar Homérosz, a magyar ifjúság tanítómestere; költészete az emberré