Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908
13 fejlődés legkiválóbb feltételeire is oktat az igazi barátság ápolására, a családi szeretetre, munkás hazafiságra ; arra, hogy töltsük be hivatásunkat erőnk szerint, úgy lesz lelkiismeretűnk nyugodt; ne csüggedjünk az élet viharzásában; hogy „szegénynek drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít“. Egyénisége és költészete vallja a természet kedvelését, jelenségei pontos megfigyelésének szükségességét, a szemlélődő elmélyedést a világban, vallja az egyszerű, szerény, megelégedett életet, hirdeti a természetes, reális életelvet, mely lerombolja a hiú ábrándozások és a ványadt szentimentálizmus hídját, meghódít rövid, szabatos, fordulatos, legkivált a nép ajakáról sar- jadzó, újjá teremtett, eredeti stílusával. Gyökeres magyar nyelvében erőteljes zamat árad az olvasó felé ; változatos tartalmában minden véralkatű ember megtalálhatja a magának valót. „Ki nem érezte — kérdi Gyulai Pál a Toldi 1. részére célozva — ifjúságában azt a nyughatatlan érzést, azt a szív- zajlást, amely a családi körből a nagy világba ragadja, hogy fel- küzdje magát valamire ? Kinek nem volt anyja, aki aggódott érette s kit nem töltött el örömmel az első siker pillanata ? Ki az, aki a férfikor küszöbén (mint a II. rész Toldija,) rossz kedvében, szeszélyből nem sodródott kisebb, vagy nagyobb tévedésbe, aki nem okozott másnak nagy fájdalmat, habár akaratlan s még a boldogság karján is vissza ne sajogna szívébe egy-egy seb, habár mind enyhébben ? S ha elöregedtünk, ha reményeink emlékekké váltak, vágyaink lángja hamuvá porlott, ha elhaltak mellőlünk szeretteink, ha mintegy kikopunk az életből, ha elfeled a világ, vagy épen gúnynyal tekint reánk az újabb nemzedék, nem az elvénült Toldihoz hasonlítunk-e?“ Valóban a Toldi Miklós bús regéje az emberi élet jelképe. Ifjúságunk Aranyt áhítattal olvassa iskolában és azon kívül. Idővel még szorgosabban bújják, mert amaz erények közül melyeket géniusza képvisel, nem egy mintha a zakatoló élet árjában feledésbe menne. Arany lapjait forgatni nem is szűnhetünk meg éjjeli és nappali gonddal. E lapok tettre serkentenek, a hagyományokat megbecsülhetik, emelik büszkeségünket inagvarságunkra, de kötelességérzetre is intenek magyarságunk miatt. Ám Aranynak nemcsak a költészete álló csillag, magánéletében ép oly nemes, józan felfogású és ép oly követésre méltó : — hogy az Ercsey Sándor szavaival éljünk, — jó ember, jó családapa, jó hazafi, gyémánttiszta jellem és a megtestesült szerénység példányképe. huszár György.
