Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907
64 kiránduló helye lesz a szigetieknek. Mintegy félórai pihenés után Szigetre indultunk vissza, hova kevéssel 12 óra előtt érkeztünk. Ebéd után újból azonnal útnak indultunk, s szitáló esőben megérkeztünk a keskeny vágányú sóvasút Sziget-Magtári állomására, a honnan 2 óra tájban indultunk a kis sóvasúton Rónaszékre, a hová fél 4 felé érkeztünk meg. Itt már egy bányamérnök várt bennünket s az ő vezetésével mentünk az elhagyott Apaffy bányához, 250 lépcsőn szálltunk le az elhagyott régi bányába, a melyet 87 méter mély viz borit. így is hatalmas harang alakú üreg ez, a melynek a teteje a viz színétől még 51 méternyire van. A társaság egyrésze tutajra szállt s a bányászok körül eveztek velük a felülről villamos ivlámpákkal megvilágitott üregben. Közben élveztük a hatalmas visszhangot, amely a tutajra tett dorongütést tartós mennydörgéssé változtatja. De sietni kellett fölfelé, mert a kis vasút úgyis csak az igazgató szívességéből várt a szokásos negyed óra helyett több mint félórát reánk. — Szigetre 5 óra felé értünk vissza, s a társaság kevésbbé fáradt része ekkor még kiment az Iza partján fekvő kies „Petőfi-liget“be. Közben azonban az eső is mindinkább megeredt s igy a villám világítást szolgáltató hatalmas telep tervezett megtekintését elkellett hagynunk, s este szívélyes búcsút vettünk Balogh Péter gimn. tanártól, aki egész Szigeten létünk alatt a legszívesebb s fáradhatatlan kalauzunk volt. Julius 4-én korán — már 4 órakor — felkeltünk, mert vonatunk 5 óra 40 perczkor indult Máramaros-Szigetről. Fél 8 felé értünk Királyházára, a hol át kellett szállnunk. Közben megeredt az eső, s igy rossz kilátásaink voltak a délutáni kocsi kirándulásra: mire azonban Bátyú felé közeledtünk, elállt az eső s Sátoraljaújhelyre már mosolygó verőfény mellett érkeztünk meg déli 12 órakor. Az indóháznál várt bennünket Szalay Béla ref. kántor, s elkalauzolt a Vadászkürt vendéglőbe, a hol szamunkra már előre megrendelte az ebédet. Mialatt ezt elköltöttük, megérkezett a szomszéd hosszú házban felfogadott 5 kocsi, s ebéd után mindjárt kocsikra ülve indultunk Borsiba. Itt megálltunk Rákóczi szülőházánál, a melyet a kegyelet pár évvel ezelőtt emléktáblával jelölt meg, elénekeltük a Himnuszt s a Rákóczi nótát, s újból kocsikra ülve visszahajtattunk Sátoralja-Újhelyre, hogy innen tovább menjünk Széphalomra. A szépen gondozott parkban fekvő mauzóleumban megtekintettük Kazinczy emléktárgyait, majd elmentünk a sűrű lombos fák alatt gyönyörű helyen fekvő sírjához, ezután visszatértünk Sátoralja-Ujhelyre, egyenesen az indóházhoz hajtatva, hová 4 óra tájban értünk.
