Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907

65

A fél 5 óra után induló gyorsvonattal Sárospatakra mentünk, át, a hol már az indóháznál vártak bennünket dr. Rácz Lajos fő- gimn. igazgató s dr. Székely György akadémiai tanár, intézetünk egykori tanára. — Gyalog mentünk át a főiskola nagyterjedelmű árnyas kertjén s megérkeztürfk a kollégium épületébe, ■ ahol az u. n. küldöttségé szálláson nyertünk elhelyezést. — Csomagjainkat lepakolva azonnal a kollégium gyűjteményeinek megtekintésére indultunk. Előbb a hires nagy könyvtárt s ennek nagyszámú unikumait, majd a természetrajzi és fizikai gyűjteményt szemléltük meg, mely utóbbiban különösen érdekes a régi, több század előtti eszközök gyűjteménye.

Ezután a most Windischgrätz herczeg birtokában levő régi Rákóczi vár megtekintésére indultunk, a hol azonban a belső szobákat nem nézhettük meg, mert maga a herczegnő épen itt időzik ; de felmentünk a meglehetős düledező állapotban levő régi lovagterembe s a bástyatornyokba, a honnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Majd a remek szép várkertet néztük meg s azután a katholikus templomot, amit Báthory Zsófia, 1. Rákóczi György özvegye vett el a reformátusoktól, s melyben egy pár érdekes síremlék van. Majd szétnézve a kis terjedelmű város utczáin, visszatértünk szállásunkra s dr. Rácz Lajos igazgató s több tanártársa társaságában költöttük el a jóízű vacsorát s kóstoltuk meg a kollégium szívességéből a kollégium szőlejében termelt hegyaljai bort.

Másnap reggel korán keltünk; fél 6-kor már reggelinél ültünk, de kedves házigazdánk, dr. Rácz Lajos, már akkor ott ült velünk s kikisért bennünket az indóházhoz, honnan fél 7 tájban indultunk tovább Sátoralja-Ujhely felé Kassára. Ide 10 óra tájban érkeztünk meg s gyalog mentünk be szállásunkra a Schalkház szállóba.

Amint lepakolóztunk, mindjárt útnak indultunk a város megtekintésére s legelőször is a múzeumhoz mentünk. Péntek lévén, -a muzeum épen zárva volt, azonban dr. Baczoni helyettes igazgató, nyugalmazott tanár, olyan szives volt, hogy nemcsak megengedte a muzeum megtekintését, hanem maga kalauzolt bennünket s szakszerű magyarázataival kétszeresen érdekessé tette a kiválóan gazdag gyűjtemények megtekintését. El is telt ezzel az idő, úgy hogy 12 óra elmúlt, mire innen kijöttünk s szállásunkra ebédelni mentünk.

Délután 3 órakor először is a világhirű Dómot tekintettük meg. A gótikus építészetnek ez a legnagyobbszerű emléke hazánkban, s igy nem csoda, ha rendkívül hatással volt ifjainkra. Majd a kegyeletnek áldoztunk: lementünk a kriptába s a fejedelem, II.

6