Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907
63 tünk a Tiszán s a Sopurka patak partján fekvő hatalmas, vegyészeti gyárhoz hajtattunk. Megnyerve a belépési engedélyt,- előbb a régibb gyár helyiségeit tekintettük meg, a melyekben főleg kénsavat, rézgáliczot, chlórmeszet gyártanak, majd a csak pár év óta működő eczetszesz gyárat, a melyben fából gyártják az eczetet. 10 óra elmúlt, mikor innen tovább indultunk s Nagy-Bocskót elhagyva mindenütt a szeszélyes — s gyakran meg dagadó és károkat okozó Sopurka szép völgyében haladtunk tovább. Érdekes látvány volt a temérdek hasáb ía, amely a Sopurkán úszott le a faeczetgyárhoz. — A számtalan zátonyon nagyon sok hasáb fennakadt, s több helyen láttuk, a mint 10 —15 munkás — férfiak és nők vegyesen — ruhástul térdig a vízben gázolva eresztgették el a folyó sodrába a fennakadt hasábokat. Dél télé érkeztünk a a Gyertyánligeti — ruthén néven kabola polyánai — fürdőhöz, amelyhez a hegy lejtőjén két hatalmas gyertyánfasor között vezet fel az út. Az ebéd előtti időt még részint a kies fürdő megtekintésére, részint fürdésre használtuk fel, s 1 óra tájon ültünk az Ízletes ebédhez. 3 óra tájban akartunk indulni, de éppen ekkor jött egy hirtelen zápor, s igy csak ennek elvonulása után mentünk a fürdőtől mintegy 10 percznyire fekvő községen át a vasgyárba. Itt az előzékeny tulajdonos kalauzolt bennünket s igy tekintettük meg a kisebbszerü gyár minden részletét, s a raktárból az ifjak olcsón szereztek be maguknak csinos és czélszerű emléktárgyakat. 5 óra után indultunk vissza, s fél 8 tájon érkeztünk Szigetre. Másnap reggel fél 8 óra tájban gyalog indultunk útnak s a Tisza hidján áthaladva a Tisza túlsó partján szemben fekvő Falu- Szlatina kis községbe értünk; ezen áthaladva alig egy negyed óra alatt a jóval nagyobb és csinosabb Akna-Szlatinára jutottunk. Itt a főbányakapitányságtól engedélyt nyerve a bánya megtekintésére felvonógépen szálltunk le 6-os csapatokban a Ferencz aknába. Ez ugyan nem oly hatalmas, mint a Kunigunda akna, a melyet pár év előtt a viz öntött cl, s igy benne az üzemet abba kellett hagyni, mert a Ferencz akna mindössze 117 m. mély, de igy is meglepő és érdekes látvány volt az ifjaknak a villamos ivlámpák által megvilágított sóüreg, a melynek fenekén dolgozó félig meztelen munkások leszállás közben csak nyüzsgő hangyabolynak látszottak. A felvonó gépen ismét napfényre jutva a Lajos akna közelében levő Lajos fürdőbe mentünk be pihenni, a mely most fejlődő csinos kis sósfürdő, szép — részben még nem is teljesen kész — épületekkel, amely már csak közelségénél fogva is bizonyára kedves r
