Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907
62 s akkor kezdődött egy olyan fáradságos és keserves kóborgás az ős fenyő erdőben, amit, akik abban részt vettünk, bizonyára sohasem felejtünk el. Mindén út nélkül mentünk keresztbedőlt fatörzseken átmászkálva hegynek fel, völgynek le meredek csúszós hegyoldalakon, mocsaras helyeken, patakokon átgázolva vagy egy-egy keskeny fenyőszálon átkelve, s arról sokszor le is csúszva, úgy hogy mindnyájan térdig csatakosak lettünk s végkép ki voltunk már fáradva, mikor végre kijutottunk a helyes útra, amelyen még egy fél órát haladva elértünk végre a vizgáthoz. De ekkor már 12 óra volt, s minthogy vonatunk 1 óra 35 perczkor indult Kőrösmezőről — a melyet ha elmulasztunk, csak éjfél után mehettünk volna tovább — külön borravaló Ígéretével biztattuk kocsisainkat a gyors hajtásra. Ennek mégis lett a hatása, s minthogy a vonat indulása is késett egy kissé, még az előre megrendelt ebédből is elkölt- hetünk valamit. A délelőtti megerőltetés és fáradság okozta, hogy ifjaink a Tisza gyönyörű völgyét nem is tudták kellőleg élvezni. — Pedig maga a vasúti pálya is oly szép Kőrösmezőtől egész Nagy-Bocs- kóig, hogy már csak ezért is érdemes azt az útat megtenni. — A Tiszának sokszor nagyon is összeszűkülő völgyében mindenütt a folyó partján halad a vasút, többször átkerülve egyik partról a másikra; sok helyen úgy kellett a sziklafalban helyet vágni a pálya számára, s mig egyik oldalon oly közelségben, hogy kinyújtott karral el lehet érni, másik oldalon lent 15- 20 méter mélységben zuhog a Tiszának itt még ugyancsak sebes vize. — Társaságunk általános kimerültsége folytán ez eredeti tervtől eltérőleg nem is szálltunk ki Erdészvölgyben, s csak a vasútról szemléltük meg a szerencsétlen végű Rudolf trónörökösnek a Tisza túlsó partján gyönyörű helyen fekvő vadászkastélyát. — Délután 4 óra tájban értünk Mármarosszigetre, s az ev. ref. kollégium internátusában levő szállásunkra vonulva, a nap hátralevő részét fáradalmaink kipihenésére s a város megtekintésére fordítottuk. Másnap nem is keltünk korán, hogy ifjaink teljesen kipihenhessék magukat. 8 óra tájon indultunk reggel bérkocsikon, s a városon s a vele teljesen összeépült s most már hozzá is csatolt Szigetkamarán áthaladva nemsokára Veresmartra értünk. E kis községet elhagyva nem messzire Karácsonyfalva következett, egy csak két sor házból álló, hosszan elnyúló község, a melyben alig van keresztyén lakó, a lakosságnak legalább kilencz tized része orthodox zsidó. Csaknem összeér e faluval Bocskó; szép fekvésű, sokkal tisztább és csinosabb község, sok szép épülettel. Itt átmen-
