Református főgimnázium, Nagykőrös, 1906
8 mini a görög nyelvvel szemben. Az alsóbb és felsőbb helyekről jött támadások annyira megingatták ennek a csodásán szép klasszikus nyelvnek állását a középiskolai oktatás tantervében, hogy az emberi szellemnek ez a bámulatos terméke azt meg nem érdemelte s az ügybuzgó tanárok sikeres munkájának elismerést keltő eredményességére s a hivatásszerető férfiak lelkesedésének fokozott intenzitására van szükség, hogy a görög nyelvnek, mint rendkívül termékeny és áldásos hatású oktatási tárgynak régi jelentőségét visszaadjuk, a léte jogosultsága iránt táplált kételyeket eloszlassuk, az értelmi és érzelmi oktatás egyik leghatékonyabb eszközévé tegyük. A görög nyelv kérdése egyik legfontosabb s legkevesebb kímélettel kezelt kérdés, melylyel a középiskolai oktatás fontos kérdései között naponként találkozunk. A legnagyobb baj az, hogy kevesen vannak azok, kik a görög nyelv kérdésének fontosságát érzik és látják s akik a döntő szó kimondására hivatva vannak, a szakférfiak véleményének figyelmen kívül hagyásával, a társadalom hibásan kialakult közvéleményének hatása alatt ridegen, a múltnak kegyeletes hagyományait fájóan érintő kíméletlenséggel bánnak el a görög nyelvvel. S nem veszik észre, hogy midőn ekként a görög nyelv alatt a középiskolai tanítás mezején gyengítik a talajt, egész oktatásunkat eszményi mivoltából vetkőztetik ki. Tagadhatatlan, hogy úgy a tudósok között, mint a laikus társadalom széles köreiben már régebb idő óta bizonyos elégedetlenség, a körültekintés hiányából származó kicsinylés, nem ritkán határozott ellenszenv tapasztalható a görög nyelvvel szemben. Azzal érvelnek igen sokan, hogy a görög nyelv tanításának nincs semmi gyakorlati haszna, hogy az iskolából kikerülő növendékek elenyésző csekély percentje fog később a göröggel foglalkozni s ezért a csekély percentért kár az egész növendék-sereget a görög grammatika és syntaxis nehézségeivel gyötörni. Szerintük hasznosabb és célszerűbb volna e holt nyelv helyett az élő nyelveket tanítani intenzivebben. Ezen ellenvetések nem csupán a laikus társadalomnak, hanem ama tudósoknak is érvei és képzelt erősségei, akik a középiskolába minden áron az Utilitarismus elvét akarják bevinni s egész közoktatás- ügyünket gyakorlati szempontból szeretnék berendezni. Nem kevesebbet kívánnak az Utilitarismus emez apostolai, mint hogy a középiskola készítsen elő az életre s csak azt tanítsa, aminek az életben hasznát lehet venni. Azonban ezen okoskodásban az alaptétel felállításánál hiba csúszott be. Akik ily képzetekből kovácsolnak érveket, nem veszik észre az oktatás folytonosságában a fokozatokat s összetévesztik
