Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
7 lévén, a kíméletet nem ismerte ; a fő az volt, hogy katonáskodásával jó üzletet csináljon, gazdagon térjen vissza hazájába. A mi kezeügyébe esett, azt elvitte, a mit nem vihetett magával, azt szétrombolta, elégette. Kimondhatatlanok azok a károk és szenvedések, a melyek ezen emberi névre nem méltó katonák útját jelezték. A közvélemény, hogy a nyomasztó Ínségből meneküljön, nagy zivatart, háborút óhajtott, mely a megromlott állapotokat újjá, egészségesebbé tenné. Az udvarnak pedig minden igyekezete a béke volt. A béke fentartására irányuló törekvésében azonban a törökkel szemben annyira meghunyászkodó és erőszakos volt, hogy a különben is harczi babérok után vágyakozó 26 éves Köprili Ahmed nagyvezérben azt a hitet keltette, hogy a német képtelen a háborúra s épen azért még adófizetési ajánlatát is visszaútasitva, megkezdette ellene a hadjáratot, mely végre is a szentgotthárdi csatában (1664. aug. 1.) a törökök hátrányára dőlt el. Erre 1664. aug. 10-én megkötötték a hírhedt vasvári békét, mely örökké szégyenfoltja marad a bécsi udvar magyar politikájának. Hiába igyekeznek az osztrák történetírók* a bécsi kormány eljárását mentegetni s e békekötést a viszonyok kényszerítő hatal-. mával magyarázni, az elfogulatlan történetírónak sohasem fogják megváltoztatni azt az igazságos Ítéletét, hogy az udvar szándékosan mellőzte a magyarok érdekeit, mert még mindig azon meg nem okolt balvéleményben volt, hogy csak a töröktől való félelem miatt nem szakadnak el a magyarok az uralkodó családtól és mert „drágább volt előtte az édes nyugalom, a legdrágább magyar érdekeknél“.** Nagyon hosszúra nyúlna beszédem, ha festeni akarnám a hatást, melyet a gyalázatos béke a magyarokban keltett. Eléggé mutalja azt az a tény, hogy a nyílt ellenszegülés terére vitte még azokat is, a kik eddig, bár okuk lett volna elég, attól még is tartózkodtak. Azt mondták a magyarok, hogy az udvar nem is akart győzni. Az egész hadviselés csak kicsinált dolog volt, fogyasztani és tönkre tenni Magyarországnak még meglevő kicsi erejét.*** Az erdélyi fejedelmek vezérlete alatt eleddig nagyobbrészt csak a protestánsok küzdöttek az osztrák ház ellen s a bécsi, ni- kolsburgi és a linczi békékben egyaránt biztosították az ország alkotmányát és vallásszabadságukat. Ezen küzdelmektől a katholi- kusok lehetőleg távol tartották magukat, mert egyházuk érdekeit * Angeli: Die Friede von Vasvár. Miltheilungen des k. k. Kriegs-Arehivs. 1877. ** Angyal D.: Lipót kormánya és Magyarorsz. Bpesti Szemle 1886. 27. 1. *** Fauler Gy.: Wesselényi és társainak összeesk. Bpest, 1876. I. 46 1,
