Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
6 a magyaroktól való elvételét és német őrséggel való megrakását. Nagyváradnak cserbenhagyása felháborította a külföldet is, annál inkább a magyarokat. Még azt is az udvar rossz hiszeműségének tudták be, a mi talán csak helytelen politikájának volt a következménye. Az udvar nemtörődömsége ellen, különösen a protestánsok emelték fel szavukat, kiknek vallási sérelmeit az udvar hűséges csatlósai, a kath. főpapok és a hasonló érzületű főurak akkor már ismét halomra gyűjtötték.* — Erélyesen követelték tehát a német őrségeknek a várakból való kivitelét, mint a nyílt törvénysértésnek megszüntetését, a kath. urak pedig azt hangoztatták velők szemben, hogy szükséges a német őrség a felvidéknek a török ellenében való megvédésére. -— Ilyen áldatlan állapotok voltak hazánkban : dúlta a török, rabolta, pusztította a német és még a hazad is kész volt polgártársa ellen kardot rántani csak azért, mert azt eretneknek tartotta. Mióta a protestánsok Erdély erejének megtörésével elvesztették védő karjukat, a legfőbb polit. hatalom támogatása mellett bárki büntetlenül sérthette meg azokat a törvényeket, melyek a protestánsok vallásszabadságát biztosították. Protestáns templomok elfoglalása, papok, tanítók elűzése, az ő javukra tett kegyeletes alapítványoknak elkobzása, sőt egyenesen ellenségeik czéljára való fordítása, a törvényeket kezelő kath. urak szemében nem törvény- sértés, hanem isteni cselekedet volt. A mikor a magyar nemesség még majdnem teljesen protestáns volt, a kath. egyház mindig tiltakozott és küzdött a ius reíörmandi, vagyis azon jog elve ellen, hogy a földesúr alattvalóit saját vallásának követésére kényszerítheti, mióta azonban a főurak nagyobbrészt katolikusokká lettek, az előbb kárhoztatott elvet buzgón védelmezte ugyanaz az egyház. A vérig sértett protestánsok hiába fordultak panaszaikkal az ország- gyűléshez, a rendek többsége kath. lévén, orvoslást nem nyerhettek. A király pedig vallási sérelmeiket magán sérelmeknek minősítette s rendes per útjára utasította, a hol azok Ítélkeztek róluk, a kik a vallásüldözést vezették. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy a hazának protestáns és kath. fiai gyűlölettel teltek el egymás iránt, még közeli vérrokonok is halálos ellenségévé lettek egymásnak, a mi a közös ellenség ellen való együttműködést lehetetlenné tevén, valósággal válságba sodorta a nemzetet.** És a mikor a vallásüldözés, a testvérharcz fogyasztotta a nemzet erejét, ugyanakkor Európa munkakerülő elemeiből toborzott német zsoldos had anyagi elpusztulással fenyegette. Ez a had idegen Angyal D.: Lipót kormánya és Magyarország Bpcsti Szemle 1886. 28. 1. ** Acsády J.: Magy. Története I. Lipót és I. József korában. Millenium tört. VII. 182.
