Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903

5

teljhatalmat hirdette, sőt példaképet is láthattak magok előtt Fran- cziaországban, melynek erejét, kifelé való hatását, a korlátlan hatalom megalapítása, legalább egyelőre, nagy mértékben fokozta. I. Lipót volt az, aki ezen ált. absolutisticus áramlatból és a magyarok sanyarú helyzetéből bátorságot merített a magyar alkotmányosság megdöntésére. El volt telve magas méltóságának isteni származásával és mivel ifjú korában papnak nevelték, az a ferde meggyőződés vert lelkében gyökeret, hogy kötelessége a kath. egyházat régi terjedelmében visszaállítani, a mi kimondhatatlan gyásznak lett kútfeje Magyarországra nézve. Ő sem viseltetett jobb érzéssel hazánk iránt, mint elődei; ő is elfelejtette, hogy a magyaroknak az a kis része, mely I. Ferdinánd mellé állott Szapolyai Jánossal szemben, nem számítva ide természetesen azokat, a kik önzésből, vagy személyi okokból tették, azért óhajtottak a Habsburg dinasztiából uralkodót, hogy az a török ellenében meg fogja az országot védelmezni.

Elődei részint nem bírtak, részint pedig nem is akartak ezen nemes hivatásnak megfelelni. A 17. sz. elejétől kezdve félénken kerültek mindent, a mi a töröknek békebontásra adott volna alkalmat, kiszolgáltatták tehát neki Magyarországot, a melyet különben is az örökös tartományok végvárának tekintettek csak. Lipót követte elődei, különösen pedig elődje politikáját. Hazánk tehát nagyon ferde helyzetbe jutott. A török szakadatlanul dúlta, sarczolta, mert hisz ő nem a magyarral, hanem a némettel kötött békét. A német pedig nem segített bennünket részint azért, mert ezzel magára vonta volna a török neheztelését, de meg azért sem, mert óhajtotta gyöngülésünket, nehogy megerősödve ő ellene forduljunk.

Sértette Lipótnak nemzetközi tekintélyét az is, hogy nálunk a Habsburgok csak választás utján juthatnak a trónra s arra az esetre, ha örökösnek ismerték volna el a dinasztiát, hajlandóságot mutatott az udvar az országnak a török iga alól való felszabadítására. A sok keserű tapasztalat azonban óvatossá tette a magyart.

A méltatlanságok és jogtiporások hosszú lánczolata után attól tartottak Bécsben, hogy ha a magyarok felszabadulva megerősödnek, esetleg maguk közül választanak királyt.

Ez az indokolatlan bizalmatlanság kimondhatatlan kárára volt hazánknak, de magának a dinasztiának sem hozott hasznot, még kevésbbé dicsőséget.

Ali. Rákóczi Gy. 1657. évi lengyelországi hadjárata miatt boszús török ellen a német sereg könnyen megvédelmezhette volna Véradót, de nem tette, önző politikája előbbre tette ennél néhány várnak