Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
4 önzés volt, a mely gyászos elvet természetesen nem mindnyájan és mindenkor egyformán, hanem a hatalmat kezében tartó családtag egyénisége és a körülmények változásai szerint különböző módon igyekeztek érvényre emelni. De meg sohasem feledkeztek róla. Ennek a következménye volt az, hogy alkotmányos, szabadságszerető nemzet soha sem érezte jól magát uralmuk alatt. Ezen elvnek a követése meg is állapította hatalmi túlsúlyúkat az új-kor elején. Erejük tudatában és eltelve a renaissance fejlesztette fejedelmi mindenhatóság eszméjével, hadat izentek minden alkotmányosságnak, a melyet Istentől származtatott hatalmuk jogtalan korlátjának tartottak. A mit véghez vittek Castilia és Aragóniában és a mi nem sikerült nekik a Németalföldön, annak a megvalósítása Magyarországon képezte folytonos törekvésük tárgyát, a mióta csak hazánk trónjára kerültek. Ha ezen nemzetellenes törekvésük mellett még tekintetbe vesszük, hog}^ a nemzet nagyobb részének ellenkezése mellett jutottak a trónra s nem feledjük, hogy a 16. század s a 17. sz. első három negyedében a túlnyomóan protestáns Magyarországon a római vallás előharezosaivá szegődtek: megérthetjük azt az ellenszenvet, mely a magyarság és dinasztia közt kezdettől fogva fenállott és egyre fokozódott. A főpapokon és néhány főuron kívül alig volt valaki, a ki a Habsburgok uralmáért lelkesedett volna, mert a török nyomasztó igájától nem csak hogy nem szabadította meg a nemzetet, sőt nyomasztóbbá tette azt folytonos alkotmánysértéseivel és vallásüldözéseivel. S nem találunk egyetlen tényt, mely a dinasztiának azon őszinte jóakaratáról tenne bizonyságot, hogy a magyarok igazolt ellenszenvét megszüntetni, vagy csak enyhíteni is igyekezett volna. A mikor nem érezték magukat elég erősnek, akkor csak egyes túlkapásokkal törekedtek gyöngíteni alkotmányunkat, a mikor pedig erejük tudatában voltak, vagy jobban mondva, a mi gyöngeségünk szemmel látható volt, nem késtek sarkalatos jogaink elkobzásával. A dinasztikus önzés az absolut uralom eszméjéről még akkor sem mondóit le, mikor Bocskay, Bethlen, Rákóczi esküvel erősített • békekötésekben kényszeritették alkotmányunk sarkalatos pontjainak elismerésére. Épen azért, mert a sarkalatos jogokat ők csak felségsértő korlátozásnak tartották, csak addig tartották meg, a mig a viszonyok kényszeritették őket. Mikor a 30 éves háborúban az örökös tartományok és a cseh királyság alkotmányát megszüntették, fokozott buzgósággal törekedtek Magyarországot is cseh mintára berendezni. Törekvésükre biztatólag hathatott az akkor Euró- paszerte uralkodott általános absolutisticus irányzat, mely a fejedelmi
