Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
12 gyanánt szolgálnának, igen kevés megjegyzéssel a szerzőkről, vagy irányzatukról. Elmondanám például Józsué könyvének nem a tartalmát nehány nehézkes frázisban, mint régi tankönyvünk, hanem magát a benne foglalt történetet rövid, világos egymásutánban s megismertetném az előforduló cultusi, vagy morális részeket is, de régiségtani, s etnográfiái alapon. Ezen egészen szemléltető oktatás mellett olvastatnám a biblia kiválogatott szakaszait s tanul- tatnék nehány zsoltárt szövegük gondos megmagyarázása mellett könyv nélkül. A szentirás átdolgozása a gyermekek számára nem épen czélszerű és szükséges: kellő útbaigazítással és kiválogatva az eredeti szöveget is megértik, a kánon tekintélyén igy nem ejtünk csorbát sőt gyakoroljuk a Szenczi Molnár Albertnek és jó Károli Gáspárnak erőteljes, magyar biblikus stílusát, melynek nemes zománczára, a mi mindinkább modernné váló kálvinismusunknak oly nagy szüksége van. Nem kevésbé fontos a hit- és erkölcstanitás módja a III. és IV. osztályban. Két vélemény áll e téren egymással szemben. Az egyik a kátérendszer mellett tör lándzsát, a természetnél és tartalmánál fogva elvont anyagot kérdés és feleletek által osztja apró részekre, hogy a fokozatosan előhaladó magyarázatokkal a logikus gondolkozás lánczszemei utján vezesse el a gyermeket egy-egy igazság megértésére. A másik acroamatice járt el. A tárgy szerint tagozza az anyagát, elmagyarázza a fölvett részt s annak elmondását mintegy visszhangozását magára a tanulóra bízza. Az első felfogás védelmezői felszokták hozni, hogy a katekhetikus methódus közelebb áll a fejlődő gyermek gondolkodásmódjához, azt szinte kézenfogva vezeti a nehéz tárgy elsajátítására is, könnyűvé, világossá, vonzóbbá teszi az anyag kezelését, leköti a figyelmet; mig a magyarázva tanultató módszer mellett a növendékre sokkal nehezebb feladat hárul, mikor egyedül, segítő és vezető kérdések nélkül kell megtanulnia a hosszú és sokszor erősen abstrakt természetű leczkét. Daczára az első felfogás tetszőleges voltának, épen a gyermek pszihológiája szempontjából a magyarázva és felmondva oktató eljárásnak kell adnunk az elsőséget annyira, hogy a kátés rendszert még a konhrmácziói tanításból is kiküszöbölendőnek vélem. Mert mire vezet az örökös kérdezve-felelő tanítás? A tananyag végtelen elaprózása folytán arra, hogy a növendékeknek semmi áttekintésük sem lesz a tantárgyukról, hogy gondolkozásuk nem fejlődhet, hanem szinte erővel kiskorúságban tartatik. Már pedig a középiskola III. és IV. osztályaiban önálló gondolkodásra, öntudatos el
