Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
13 mélkedésre kell szoktatni a gyermeket. A folytonos kérdezés igaz, hogy könnyebbé teszi, mert szinte szájába adja a feleletet, de el- lustitja azt a lelki odaadást, felvontságot, mi az eredményes oktatásnál nélkülözhetetlen. A tanuló nem igyekszik egy csepp önállóságra sem, mert tudja, hogy mihelyt megakad következik a másik kérdés, amely majd kisegíti, tovább viszi egy két mondattal a feleletét. Mig ha a tárgyat természetének megfelelően osztva részekre úgy tanítjuk, hogy egy összefüggő kérdést apróra megmagyarázunk, aztán megtanulásra föladjuk: mintegy kényszerűjük a növendékeket, hogy teljes odaadással szentelje figyelmét a tárgy elsajátítására, az összefüggés s eszmei egymásután megőrzésére. Megtanul önállóan, önmagától foglalkozni a hittan és erkölcstan elveivel, — mert igy vezetve megérti annak rendszerét, tisztán látja felosztását, eltudja rendezni elméjében azokat a részeket, miket természetes sorrendben tártunk fel előtte. A mennyire helyes a kátérendszer a vallásoktatás alsóbb fokán, épen olyan fontos tehát a hit- és erkölcstan rendszeres tanításánál a magyarázó eljárás teljes keresztülvitele. A rendszeres oktatással befejezést nyer a közvetlen vallástanitás, de ezzel az ifjúság keresztyén jellemképzése befejezve nincs. A Krisztus tanításán kivül még egy egész világ tárul a fejlődő ember elé, a melylyel az iskolában foglalkoznia s egykor majd benne élnie kell. E világot a többi tanórákon ismeri meg a növendék; ennek a nagy természeti világnak a hit eszméivel egybekapcsolására a szaktanárok keresztyéni munkája vezet. Érzem, hogy e kijelentésem nem alaptalan ; hiszen ez a testület mindenkor kész tanujelét adta hithűségének és egyházához való buzgó ragaszkodásának, hiszen mióta Drummond hires munkáját a természeti törvényről a szellemi világban kiadta, a tudomány és keresztyén kijelentés összefüggése a gondolkodók előtt kétségtelen. Tanulmányom keretében másutt keresek alkalmat, hogy kifejtsem a tudomány végső igazságainak vallási vonatkozásait. Az idő rövidsége miatt csak utalok arra a gyönyörű perspektívára, mely a vallásosan eszméltető tanítás nyomán a gyermek lelkében támad, midőn a világtörténelem változatos lapjain, a nyelvek fejlődési processusában, a mathematika örök törvényeiben, a természettudományok igazságaiban — mindenütt amerre csak tekint — egy, a világot mozgató, az emberiség sorsát intéző, az egyes ember élete felett gondot viselő, szent és bölcs szellemet lát élni, hatni és szeretve működni.
