Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
7 A kónfirmacziói oktatás nem képezheti a középiskolai vallásta- nitás olyan középpontját, melyre az előző évek tananyaga előkészíti az ifjúságot, az utána következő osztályok pedig kibővítik és betetőzik az ott megkezdett hitigazságok ismertetését, azért sem, mert nem lehet azt valamely előre meghatározott iskolai évié szorítani. Általában''a IV. gymnasiumi osztály növendékeit szokták ugyan középiskoláinkban a második sacramentum felvételére előkészíteni, de igen sok esetben az alsóbb osztályok tanulói is jelentkeznek azzal érvelve: a jövő évben már nem járok iskolába, — következésképen el nem utasíthatók'. Ha aztán felvennők s a vázólt módszer alapján készült könyvet adnánk kezébe, nem értené meg azt világosan, mert lelkifejlődése még nem jutott el arra a fokra, melyet központul a többség számára kijelöltünk. Rendkívül fontos dolognak tartom a konfirmácziót; ennek helyes végzésétől függ egyháztagjaink buzgósága, hithűsége s igy egyházunk jövendője is, mert a nagyközönséget képező egyszerű nép leikébe csak ez olthatja a határozott, rendületlen s áldozatkész öntudatot! Épen azért törvényhozásilag kellene megállapítani országszerte a konfir- máczió köteles esztendejét, minden egyházban külön nyilvántartást vezetni a serdülő fiatalságról, hogy azoknak kellő időben előállítása keresztülvihető legyen. Akkor nem leszünk késztetve 12 évet alig betöltött, fejletlen gyermekekkel sisyphusi munkát végezni s végeztetni, nem leszünk kénytelenek őket is minden áron a konfirmán- dusok közé besorozni, hogy az iskolából kikerülve a hitbeli megerősítést el ne mulasszák; hanem foglalkozhatunk e fontos ágával vallástanitásunknak egész részletesen, megadhatjuk azt a kiemelkedő helyet a gymnasiumi oktatásban is, melyet méltán megérdemel. De nem helyes a vallásos kedélyképzés feltétlen előtérbe állítása sem, történjék bár a leglelkesebb missiói rendszerrel s a legközvetlenebb evangeliomi alapon, magában véve, mert egyoldalú és kegyeskedő egyéneket nevel, kik a meggyőződés benső magvát képező világos látás híjával csak az álszenteskedő pietizmust haj- hászó egyháztagok számát növelik, ezekre meg a mi józan kálvinista egyházunknak semmi szüksége sincs. E felfogás szerint az ifjúsági istentiszteletek s egyesületi összejöveteleken fölkeltett evangeliomi szellemet a tanórákon akként kell növelni, hogy a kijelentésnek ne betűjét, hanem lelkét sajátítsa el a növendék, lehetőleg kevés szöveget tanuljon s gyakorlati példák elevenítsék hitét. — Igaz ugyan, hogy ekként a vallástanárnak bő alkalma nyílik ismeretei és buzgósága kifejezésére, de a gyermek bár a legzengzete- sebb szó puszta hallomására még nem tanulta meg az anyagot,
