Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898
Tartalom
I. Székfoglaló beszéd. (Elmondta Szép Lajos r. tanár, az 1898. sept. 6-án tartott tanév- megnyitó ünnepélyen). Nt. és Tek. egyházi és világi Elöljáróság! Tanári eskümnek egyházkerületi szabályrendeletünk értelmében való letétele alkalmával már volt szerencsém a nt. s tek. Elöljáróságnak megköszönni azt a bizalmat, melylyel két ízben is ajánlott, hogy a nmeit. m. kir. V. és K. 0. miniszter űr, a nagykőrösi ev. ref. fögymnasiuinhoz a „magyar-latin“ tanszékre, mely az államsegély iránt kötött szerződés szerint a V. és K. 0. minisztérium kinevezése alá tartozik, engem nevezzen ki; s a mely ajánlat folytán a nmélt. m. kir. V. és K. 0. miniszter ur engem 1898 évi febr. hó 12-én a jelzett tanszékre rendes tanárnak ki is nevezett. Azon alkalommal a nt. s tek. Elöljáróság azt határozta, hogy tanári székfoglalómat ezen alkalommal tartsam meg. Engedje meg a nt. s tek. Elöljáróság, hogy mielőtt székfoglaló értekezésemet felolvasnám, újólag is kijelenthessem azt, hogy inig csak tanár leszek, mindig református tanár leszek, hogy gyenge erőmet és tehetségemet szorgalommal és kitartással szentelem arra, hogy a rám bízott tanszéken tanulóifjúságunkat úgy neveljem, hogy a magyar hazát szeresse, hogy müveit és jellemes legyen. Tudván azt, hogy „Apollós öntöz, de Isten az, a ki előmenetelt ád“, Istenben való bizalmam mellett magamat a nt. és tek. Elöljáróságnak, szeretve tisztelt Tanártársaimnak további pártfogó szeretetébe s mindenek jóindulatába ajánlván, kérem engedjék meg, hogy felolvashassam értekezésemet, melyet tanári székem mind a két tárgyára való tekintettel választottam. 1*
