Református főgimnázium, Nagykőrös, 1891

Tartalom

4

De nagyobb és sajnos változás állott be nh. Tóth János rajztanár betegsége és halála által. Azonban ez eset sem okozott rázkódást az intézet életében s a tanításban ; mert tantárgyait már a f. é. január elején, szerencsétlen társuk s családjára, ugyancsak a növendékekre való tekintetből, az egész tanév befejeztéig tanártársai vállalták magukra szívességből; névszerint Benkó, Bónis, Horváth, Mészöly, Sánta, Dr. Joó s Vass. Kik nemcsak a hijányt pótolták, hanem a tanévre előirt tananyagot is kívánt sikerrel feldolgozták s bevégezték.

Kedvező auspiciumok közt nyitottuk meg a tanévet növendékeink létszámának szaporultát tekintve, mely 279 tanuló annyi, a mennyinél több egy évtized ólta nem látogatta főgymnasiumunkat. A múlt évben volt 257, tehát ez évben 22-vel több tanulóink száma. S a létszám emelkedésében azt látjuk, hogy, bár csaknem ujjunkkal érjük a jobb és balkezünk mellett emelkedő rokonfokú intézeteket, a mienk sem marad alantabb m'veaun sem a keresettség és létszám, sem a kívánt és elért eredmény tekintetében. Ugyancsak azt látjuk, hogy magyar és ev. ref. fajunk a többi felekezet és nemzet cultur- harczában — e szót nemes jelentésében véve —, nemcsak létjogosultságát, szabad versenyét és irányát, hanem századokon át látott diadalmát is törekszik fenntartani. Ugyancsak azt, hogy e létszám, vagy ennél még valamivel több, a nevelés-oktatás, a fegyelem s igazgatás s ezek jó eredményének biztosítása érdekében teljesen igénybe veszi a segédek nélkül működő rendes tantárgyat tanító 12 tanár szellemi és testi erejét.

Az ifjúság magaviseleté sem adott okot ez év folytán panaszra. Óhajtandó ugyan, hogy már a középiskolába lépő mindegyik növendék úgy a szorgalom és elérendő siker, mint a magaviselet tekintetében higgadt és komoly megfontolással, jövőjének s a felé irányuló várakozásnak átérzése s megszivlelésével választaná s folytatná pályáját, és hogy minden tanáritestület isteni aspiratióval s varázserővel rendelkeznék a reá bízott ifjúságnak az erény és böl- cseség útján vezetése nagy és díszes munkájára: ámde mindez — miként a társadalmi élet minden rétegeiben s az ezekre ható tények és tényezők működésében is tapasztaljuk —, míg az optimisták ideájában is a pium desideriumok közé tartozik. Ha találkozunk is a serdülő s izgékonyabb vérmérsékletű növendékek tévedései, félrelépéseivel s hibáival, de felötlő s oly mulasztás, vagy vétség esetével, mely az egyes tanár, igazgató, vagy tanáriszék fegyelmezésén kívül ma- gasb forum közbelépését provocalta volna, egygyel sem. Hogy az iskola belső élete, az ifjúság erkölcsi s társadalmi viselkedése és tevékenysége a szellemi téren jogos és méltányos mérvben toko-