Református főgimnázium, Nagykőrös, 1891
Tartalom
zódjék, a tanáritestület nemes, fontos s elengedhetetlen feladatának ismerte. Tanulóifjúságunknak nem dicsérésére kívánom fölemlíteni, mert hiszen*a dicsérés könnyen ragadja a könnyelmű önhittség és nagyzás vészes régiójába a gyermeki és ifjúi hevülékeny lelkeket, s azért sem kívánom kiemelni őket, mert a mit a magyar nemzeti s a mi ennek ikertestvére, a református érdekek s autonom intézetek fejlesztésére áldozatul hoznak, azok a kötelesség rovatába soroztainak, a kötelesség teljesítése pedig legjobb esetben is csak elismerést és nem dicséretet érdemel —, hogy t. i. a máramaros- szigeti ev. ref. egyház segélyezésére tanáraival együtt, kisebb-nagyobb mennyiséggel legtöbb növendékünk járult; mely összeg, az önképzőkör külön adományával, az 5 forinttal együtt, 52 frt 47 kr volt. De minthogy maga főt. elnök urunk s a m.-szigeti nagyt. lelkész úr is felhívtak, hogy elismerésüket az ifjúság előtt kifejezzem s azt én a magaméval is kisérve, készséggel meg is tettem: méltónak tartom, hogy e tényről s körülményről jelentésemben említést tegyek. Filléreivel járult ifjúságunk az erdélyi siket-némák intézetéhez; a majálisukból megmaradt 4 forint 94 krt a szegényebb sorsúnkat segélyzö kölcsönkönyvtár alapnak ajándékozta. Egyéb adományokról alább szólok. A tudományok tanítása mellett fögondot fordítottunk a valláserkölcsi nevelésre és az istentiszteletben való részvételre is. Kedvezőbb időjárással szorgalommal látogatták növendékeink vasárnaponként a templomot. De már a téli s egészséget veszélyeztethető hidegben a gyengébb ruházattal rendelkező, vagy gyengébb szervezetű tanulókat az osztályfőnökök felmentették a templombajárás kötelezettsége alól. S épen azon tekintetből, hogy télen is gyakorolhassák s látogathassák növendékeink a templomot, indítványozta a tanáriszék, hogy ifjúsági istentiszteletek tartassanak. A tett indítvány keresztülvitele módozatának kidolgozása s megállapitása végett nt. igazgatótanácsunk egy bizottságott küldött ki a maga kebeléből. — November 15-én az újbor áldására kiosztott úri szent vacsorában hitfelekezetünkhöz tartozó minden növendék részesült. Hasonlóképen részesültek a karácsom, húsvéti és pünkösti szent ünnepek alkalmával is. Ugyancsak jelen volt ifjúságunk nov. 29-én az 1790/1. XXVI. törv.-czikk százados, majd 1892. jun. 8-án királyunk Ö Felsége megkoronáztatása 25 éves jubileumának megünneplésére országosan rendezett vallásos istentiszteleten. A közegészségi viszonyok — hála Istennek ! — elég kedvezők voltak az egész tanév folytán. Azonban a kis gyermekek közt város szerte fellépett torokroncs miatt azon növendékeinket, a kik ily —
