Református főgimnázium, Nagykőrös, 1859
Tartalom
8 gosságát; a tagadólagos (—) rendszálak pedig a láthatár alá síílyedö, s a láthatáron alul homályba maradt képzeteket. A megakadt képzetek kiszabadulnak: 1) Alvásból való fölébredés és ájulásból való felocsűdás után. A képzetek ilyeténi kiszabadulása lassanként s oly fokokon történik, mint megakadása történt volt. Ha a képzetek álom által való megakadását a nap lenyugvásához lehet hasonlítani, á képzetek kiszabadulása alvás után hasonlít a fölkelő nap jeleneteihez. Valamint a nyugváshoz közelgő nap mindig hosszabb-hosszabb árnyékot vet, míg minden az esíszíirkületbc, végre az éj homályába enyészik el: úgy midőn a lelki élet napja, a lélek, az eszméletes állapotláthatára alá sülyed, a képzetek lassabban és lassabban mozognak, a tárgyak képei mindig bádgyadtabb és sápadtabbak lesznek, míg a képzet mint árnyék vonul el a lélek előtt, végre teljesen elhomályosodik. Az álomba síílyedö embernek beszédén is lehet észrevenni a képzetek ilyeténi megakadását; jelesül a beszéd mindig halkabb és gyengébb lesz, a mondatok értelmetlenebbek, végre csak nehány gagyogó szó hallatszik, utoljára ez is nehány szaggatott szótagba és egyes hangba vesz el; mire teljes nyugalom következik. Épen ezen fokozaton történik a képzetek kiszabadulása is, ha csak valami rendkívüli esemény nem riaszt föl bennünket; pl. tüztámadás, vagy valamely aggodalmas kiáltás stb. 2) Kiszabadulnak megakadásukból átalánosan azon képzetek, melyek azon térben csoportúltak és azon időben soroltattak volt egymáshoz. 3) Azon téri és idői képzetek közöl könnyebben kiszabadulnak megakadásukból az oly képzetek, melyek egymás közt közös jegyöknél fogva faji és nemi viszonyban vannak; pl. azon térről könnyebben előáll eszméletemben valamely fa és fa, ember és ember képzete , mint az emberé és fáé, azért; mert a fán és fán, emberen és emberen ott vannak mind az egyenlő közös, mind a különböző egyéni jegyek, ez utolsók mint megannyi segédképzetek; pedig ezek viszik a képzetek kiszabadulásánál és visszaidézésénél a főszerepet, ezek mennek elöl a fogalmak alkotásánál is (miről alább). A képzetek ezen kiszabadulása átléptet bennünket a képzetek visszakozására. De mielőtt erre lépnénk, szükséges itt elölegesen érintenünk a fogalmak előállását azért; mert eszméletünkbe nemcsak képzetek idéztetnek vissza, hanem fogalmak is, és képzelő tehetségünk nemcsak képzeteket alakít át, hanem fogalmakat, sőt eszméket. §.47. A fogalom előállása, s viszonya a képzetekhez. A tanszobákban levő kályhák egyes képzetei külön-kiilön mind eszméletemben hul- lámzanak, bár közvetlen nem látom is azokat. Midőn az egyes kályhákon a jegyek megkülönböztetése és összehasonlítása után azon közös és lényeges jegyeket összekötöm, miszerint azok közöl mindeniknek van feneke, öble, teteje, van nyílása, a hol a tüzszert belerakják, mindenik bír azon sajátsággal, hogy bemelegszik, és a meleget kisugározza; elhagyom pedig az egyes kályha képzetéhez kötött azon egyenke'nties és lényegtelen jegyeket, hogy egyik kályha kisebb, másik nagyobb, egyik vasból, másik agyagból stb. van; mondom, midőn több kályha képzeténél a lényeges és közös jegyeket összefoglalom; elhagyom pedig az egyenkéntieseket és lényegteleneket: akkor a kályha öszképzetére vagy fogalmára emelkedtem föl. Láthatni ezekből, 1) Hogy a fogalmak képzetekből emelkednek ki, miként a képzetek szemléletekből. 2) A fogalmak lényegileg jnár megvannak a képzetekben; tehát ezekből lelkünk munkássága a fogalmakat úgy szólván kiképzeli. 3) A képzetek még nem fogalmak; mert a képzetek bizonyos és meghatározott egyenkéntiességre vonatkoznak; pl. ez vagy amaz tanuló, ez vagy amaz ház, város stb. De a fogalmak sem képzetek; bár a fogalmakban a képzetek csoportulata és sorozata folytonos
