Református főgimnázium, Nagykőrös, 1858

Tartalom

2

nevezetesebbeket még’ azon évben lefordítá, míg mindnyáját rendbe szedte. De mielőtt e levelek közlését megkezdeném, szabad legyen egy pár szót előre bocsátani.

Tudva van, hogy a mely helyen csak a török befészkelte magát, érvényre emelte absolutismusát. Az átalános rémület, mely mindenütt hódításai nyomában járt, nem egy helységet tett egészen néptelenné, mint az alföld számos úgynevezett pusztái bizonyítják. Sőt eleinte a nagyobb helységek is néptelenekké lettek, Körösön 1552-ben a Bállá Gergely bizonyítása szerint, nem volt több 52 sessionál. Azonban lassanként a könnyebb védelem tekintetéből a hódoltság falvai a nagyobb helységekbe gyülekeztek: s ez adott emelkedést az alföld roppant téreken elterülő városainak, de számos helyeit lakosaitól is megfosztá.

A töröknek egyiránt gondja volt világi uralmát és vallását terjeszteni. Ez utóbbit azonban korántsem eszközölte feltűnően, sőt bizonyos tekintetben vallásszabadságot engedett. Inkább csak cselt használt. Érdekes adatokat találhatni e részben Tűri Pál tolnai rector levelében, (kiadta Bokácz 1613.) Azokat, kik köriilmetéltették magokat, nemcsak az adó alól menté fel, hanem bűntetteikben is pártfogolta. Sőt e feltét alatt kegyelmet adott az elitélteknek is. A ki a turbánt bár tréfából is feltette, mohamedánná lett. A ki törököt megbántott vagy kigúnyolt, mohamedánná kelle lennie. S a hölgy, ki tőrüktől valami csekély adományt elfogadott, az által annak nejévé lett. S a nőket különben is gazdag ajándékokkal csábították. A ki átállott, kénytelen volt a keresztény templomot kövekkel hajgálni és megköpködni. A romladozott egyházakat csak náddal fedhették be s újabb építése tilalmas volt.

Mind ezek azonban tömeges áttérést sohasem eszközölhettek, bár lassanként szapo- ríták a mohamedánok táborát. Több hasznok származott ebből az által, hogy rendszerük életbe léptetésére épen hazafiakat nyertek meg, kiknek sorsa, jövője az övékkel forrt össze. És ezeket rendesen a helységek albasáivá tették, kik aztán csaknem büntetlenül zsaroltak. „Legkönnyebb sorsa — mond Túri — azon helyeknek van, hol nincs török, nehezebb azoknak, hol csak egy tiszt van, harmadik fokon azok állanak, hol bíró is van, a negyediken, hol a gyermekekből tizedet vesznek.“ Ezekből alakították a janicsárokat. Bizonyos mértéket hordoztak házról-házra, s azon gyermektől, kinek feje azt megütötte, 250 oszporát fizettek. Gyakran megtörtént, hogy az adó fejében magát a gyermeket átadták. S ez eszközök által a török szokásokat s erkölcsöket feltűnően terjesztők. Már Túri panaszkodott, hogy a nők közt a török divat feltűnően lábra kezdett kapni. A törvényszolgáltatást pedig egészen saját módjukon rendezék, s ezzel kapcsolatban a hivatalnokok megvesztegethetősége kapott lábra, kiknek az önkényes eljárásra sok út-módjuk volt. A helyek például, hol embert találtak ölve, vagy hol valaki történetesen a vízbe fulladt, roppant váltságdíj! fizettek.

De ideje, hogy áttérjünk a levelekre, melyek a fentebb mondottak egyike- s másikához érdekes adatokat nyújtanak, míg ellenkezően annak is tanúságáúl szolgálnak, hogy a nemzeti élet elhanyagolása mellett a községi szabadabb, függetlenebb emelkedést nyert a hódolt városokban.

I.

I. Ahmed.

Nagytiszteletü ügy ér, nagyságos tanácsnok , a világnak fűzője, a nemzetek intézményeinek elintézöje, ki a köz ügyet éles eszével rendezi, a népnek fontos dolgait helyes nézetével végezi, ki a birodalomnak s a jóllétnek épületét szervezi, a szerencse és felség oszlopait szilárdítja, a legmagasabb királynak (Istennek) különféle kegyeibe burkolt —