Református főgimnázium, Nagykőrös, 1857
8 Legyen A (6. id.) egy mozgó nehézségpont, AB a vonal, mellyröl az lefügg, B azon pont, mely körül ide- oda szabadon mozoghat, s jelentse az AB vonal egyszersmind a mozgó pont egyensúlyi fekvésének helyzetét. Ha már a mozgó pont egyensúlyi fekvéséből ki- mozdittatik, úgy hogy p. o. BC fekvést nyervén , azután magára hagyatik: kénytelen lesz, a nehézkedési erőnek reá gyakorlott hatása következtében, lehető legmélyebb helyet keresni, vagyis A felé mozogni, sőt, mivel lefelé történt mozgása miatt sebessége mindinkább nagyobbodik, még tovább is folytatni útját egészen ZMg, hol a nehézkedési erőnek az elöbbenivel ellenkező hatása miatt, a mozgó nehézségpont sebessége megszűnik; D-töl azonban a test ismét fog haladni A ponton keresztül vissza C-ig; még pedig ugyanazon okból, melyből azelőtt C-töl Z>—ig, onnan azután megint vissza s igy tovább. Könnyű átlátni, miszerint a test, mozgása alatt, CAD ivet ir le, melynek CA és DA hosszúságai egymás közt egyenlők; valamint szinte könnyű meggyőződni, hogy a test mozgása, egyensúlyi fekvése felé, egyenlőtlenül gyorsuló, ellenkező esetben pedig egyenlőtlenül lassúdó. Az inga mozgása C-töl D-ig, és megváltozott iránnyal />-töl C-ig, egy lengés; az idő, mely alatt az megtörténik, lengési tartam; a fokokra felosztott CAD ív, lengési iv ; az AB vonal, ingának hosszúsága; az ABC szög, emelési szög; az inga legnagyobb távola az egyensúlyi fekvéstől, táv fogat nevet visel. Azon állapot, melyben a mozgó nehézségpont útjának valamely pontján van, ezen helynek megfelelő jelenetnek, a legnagyobb sebesség pedig, melyet mozgása közbén A pontnál nyer, lengési b élt érj űs égnek neveztetik. Midőn a mozgó pont C-töl A-ig halad, növekszik, miként mondva volt, sebessége avagy azon ereje, melylyel lefelé törekszik, csak hogy másképen, mikor CA húron, mint lejtőn gördül le, másképen, mikor CFA ivén mozog. A lejtőn ugyanis egyazon erő hat folyvást a testre, a miért ezen test kiilömböző mozgáseröinek növekedése — ha minden erönagyságot vonallal fejezünk ki — akként történik, hogy ezen erőket jelentő K /., AE vonalok ktilömbségeinek összege nem adhat más, mint CA egyenes vonalt. Az ivén ellenben mindég kisebb kisebb erő neveli a test mozgáserejének nagyságát ; mivel pedig azon erők, mint p. o. FC, érintőleg hatnak, és az érintőnek nyilván annál távolabb kell esni a test magasságának C pontjától, minél kisebb már az érintö- leg ható erő, vagy a mi mindegy, minél nagyobb az iv valamely pontján létező testnek mozgásereje: következik, miszerint a mozgótest erői, a pálya egymásután következő pontjain, akként fognak növekedni, hogy az azokat jelentő ... IL.... EA. vonalok végpontjai össze fognak esni bizonyos, a test magasságának helyétől mindinkább távozó érintőknek pontjaival, avagy az erők különbségeinek összege képezendi az AFC ivvo- nalat. De AKC2= EA2+ EC2; és mivel AFC^> AKC, tehát AFC2]> EA2-1-EC2 vagyis az erők kiilömbségeinek összege négyzetben nagyobb a legnagyobb mozgáserő és a
