Református főgimnázium, Nagykőrös, 1857
14 Az, mi a mozgékony részekből álló testben hullámot támaszt, mindég valamely kiilerö. Ennek működése, — az általa létrehozható tünemény lényegét tartván szem előtt — egyedül csak abban áll, hogy a test tehetlen tömegébe ütközvén, benne bizonyos erőt ébreszt fel, mely a testben létező másnemű erőktől független, tulajdonképen csak maga ügyekszik a test részeit mozgásba hozni. Nem lehet ugyan, a testrészek mozgásánál feltételezendő többi erőket sem, p. o. a nehézséget, a légnemű testek ter- jedhetöségét mellőzni, sőt szükséges a hullámok támadásának, az ellenállás és több más körülmények magyarázatánál azokat is tekintetbe venni: de azokról tudnunk kell, miszerint magok is a kiilerö hatásaitól függvén, mindaddig egyensúlyban maradnak, mig csak tevékenységre fel nem izgattatnak általa. A hullámot képező testrészek tehát kiilerö által indíttatnak meg', mely az összeütközési törvények szerint, nagyságának csak felét ruházza át az ütött testre, vagyis oly erőt ébreszt fel benne, mely épen akkora távolságra hat ki, mekkora az ütköző erő félnagysága, és megfordítva, úgy hogy az összeütköző testek tömegei között egyenlőséget tevén fel, a megzavart egyensúly nem terjedhet tovább bizonyos irányban és időben, mint a meddig az ütköző test maga, az összeütközés pillanatában biró erejének felével haladhatna ugyanazon irányban és ugyanannyi idő alatt. Midőn a mozgékony részeket megindító erő a mondottak szerint, kétfelé oszlott: az összeütközésnél igénybe vett két tömeg közt pillanatnyi de tökéletes egyensúlyi állapot áll elő, melyben a megzavart részek, mozgékonyságuknál fogva egy felől a rájok ható erő ellenébe működnek — miből ennek megszűnte után, azoknak visszatérése eredeti helyükre magyarázható — más felöl pedig az előtűnt jelenetekkel megegyező uj tüneményt [igyekszenek létesíteni. Az említett állapotban az erők egymás közt egyenlők; mindamellett lehet oly eseteket is képzelni, melyekben a felébresztett erő fölül is haladhatja a kimutatott mértéket, — ha p. o. a ruganyosság, vagy a meleg ereje is tevékenységre költetik fel, mi azonban nem illeti a hullámzó mozgás lényegét, hanem a külömbözö testek külömböző természetétől függ, mely okból csak is ott lehet azt figyelmünk tárgyává tenni, hol a tárgyalt mozgás magyarázásánál, a testek külömbözö természetét is kell már tekintetbe venni. A hullám támadásánál nem mind a megindított részek nyernek egyszerre egyenlő mozgási erőket az ütköző testtől, mely tud- nillik a vele közvetlenül érintkező részre csaknem egész erejével hat ki, azután pedig annál kisebb erővel, minél távolabb esik tőle valamely rész, úgy hogy a mozgó részek nyert erői, a távolság szerint kisebbednek, utoljára pedig bizonyos távolságban, jelesül abban, mely a kiilerö nagyságának felét teszi, végképen eltűnnek. Ezek szerint, ha AC vonal (8 id.) oly erő nagyságát jelenti, mely az AB vonalban képzelt mozgékony testrészekre hat: lesz AD annak távfogata, GE a G, HF a H, IK az I távolsági pontnak megfelelő erőnek nagysága, és mivel AC, GE, HF, IK sat. a távolsággal arányosan kissebbednek, lesz egyszersmind CD vonal az erők külömbségeinek összege. Minthogy pedig CD2= AC2-\-AD2 és nem külömben AC=AD T~