Református főgimnázium, Nagykőrös, 1857
15 látni való, miszerint egy hullám előállásának ideje, a visszakerülő mozgás harmadik képlete szerint határozandó meg, mely e következő T = 2 F h. Mi legyen A-nak értéké, megtudhatjuk, ha az egyensúlyban létező test erejének nagyságát összehasonlítjuk a mozgásban lévő test erőinek nagyságával. Magok az erők, melyekről a hullámzó mozgás lényegének magyarázatánál szó lehet: az általános nehézkedési és a taszító erő; közülök egyik sem elegendő magában , minthogy az első szabad esést, a második csak chaost idéz létre; de a kettőnél több sem szükségeltetik, minthogy minden más erő, a mozgékony testrészt vagy csak helyéhez kötné erősebben, vagy mozgékonyabbá tenné, tehát csak módosítaná a két lényeges erőt. Ezen két erő a test mozgékony részeihez levéli kötve, annak egyensúlyi állapotában bizonyos nagysággal bir, mély azonban, az egyensúly felbomlásakor megváltozik, még pedig hatásuk nagyobbodik vagy kissebbedik, a mint az anyagi részek összébb szorittatnak , vagy kiterjedésre nyíltabb tért nyernek. Könnyebb talán az utóbbin eligazodni, a miért is mi azt választjuk, a testről egyúttal feltevén, miszerint mozgékony részei közönséges egyen Erre nézve, legyen ABCD (9 id.) átmetszete egy üres négylapu hasábnak, mely mozgékony anyagi, tehát nehézkedésöknél fogva nyomást gyakorló részeket tartalmaz. Vegyük szemügyre az azon pillanatban keletkező tüneményt, midőn az IE ruganyos lemez AC- nél elfoglalt helyzetéből kimozdulván, IFE helyzetbe tért, hol egyszersmind legnagyobb sebessége van. Megtágulván e körülmény következében a tér, ki fognak most már terjedni a hasábban, nevezetesen ennek ÁGIIG terében létező testrészek, még pedig úgy, hogy először csak a nehézkedési erő hatását tevén fel, a legalsó és légéiül levő rész, mint legnyomottabb^ fog elmozdulni helyéről a ruganyos lemez eltávozásának irányában, melléje azután azok fognak sorakozni, melyek által közvetlenül nyomatott, és igy tovább, mire a testrészek KGH térben fognak megjelenni; ha pedig másodszor a részek mozgékonyságát eszközlő, tehát a taszító erő működését is tekintetbe vesszük, a tér, melyben a mozgékony részek megjelennek, nyilvánlag FGH lesz, hol FGH=AGHC-ve\, midőn AGÍ1C^> KGH-néA. Itt a 57/-tói F-felé fogyó rneny- nyisége a mozgékony részeknek, jelentheti a ritkulás nagyobbodását is terjedékeny testeknél. Nevezzük már az AGHC tér egyensúlyban levő részei közt működő nehézkedési és taszító erők nagyságát w-nek, a nehézkedési erőt #-nek, a mozgékonyságot esz- közlött m-nek: nyilvánvaló, miszerint AGHC : KGH— n •' y és nem különben AGHC: FGK = n: m, vagy mivel e két aránylat elő- és utó viszonyainak előtagjai egymással egyenlők, KGH: FGK — y: m és mivel KGH A= KH. HG és FGK A = FK. HG tehát ~~2~ ~2~ a háromszögek helyébe értékeiket helyettesítvén, kapjuk a következő aránylatot : KHX HG: FKXHG= y: m és elosztván az elő viszonyt FK. HG-vel lesz HK: 1 = y:m. Értvén Yk sulyi állapotukban vannak. £r—-sf-.J* ------------------ß F\ K C R D \ J
