Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855
Tartalom
5------------- m, wh. ha a sorok végei történetesen összehangzottak: de nála a rhythmus, nem a rím, lévén fŐ- dolog, ez utóbbit könnyen nélkülözte; s ha Tinódi a vala — vala helyett épen semmi rímet nem használ, az a hallgató előtt, úgy látszik, közönyös dolog leendett. Ide mutat az is, hogy népi közmondatink-, az úgynevezett 'példabeszédekben aránylag oly kevés a sajátképi rím. A közmondatok, nagy részben, ősrégi eredetűek. Mint a népi bölcselem közhelyei, vagy a népköltészet egyes hulladéki, magába a nyelvbe olvadva, szállnak firól fira, nemzedékről nemzedékre s ki tudná azok nagy részének keletkezési üdéjét meghatározni? Talán némely példaszó, mely ma is köz forgalomnak örvend, már a Volga partján honos vala;‘s ha Uszubu apánk nem pattogtatta is úgy a körmönfont közmondásokat , a hogy e vezért Dugonics beszélteti Etelkájában: bizonyosan fordult meg ajkán egy kettő , a mi jelenleg is divatozik. Érdekes volna régiebb latin Íróink nyelvében az efféle magyaros proverbiumokat utánnyomozni, — én itt hamarjában csak egy mai szójárásra emlékszem: „vágja mint a nyers tököt“ — mely már Béla jegyzője tollán, bájos hungaris- mussal így fordul elő : „tonsa capita cumanorum — mactabant tanquam crudas cucurbitas.“ Tapasztalni, hogy más népek (például a németek) közmondásai épen a rím gyakori használata által tűnnek fel, míg nálunk fordítva áll az eset. Kétségkívül amazoknál a rímérzék előbb volt kifejlődve s így ez apró tanversek, melyeket közmondás néven ismerünk , akar önállóan keletkeztek, akar, mint nagyobb költemény forgácsai hulladoztak el, a megszokott és használt rímes alakot mutatják. Nálunk ez nincs így; de hallgassa valaki magyar füllel, közvetlen a nép ajkáról példabeszédeket: nem tagadhat meg azoktól némi hangza- tosságot, mely a prózától elüt, míg népdalaink rhythmusával megegyez, úgy hogy az egész, felmondás közben, ütem*) (tactus) szerint kimérhető lesz. Vegyük például (régibb alakjában) ezt: Ember teszen | fogadást | ag eb ki meg |- állja. nemde megfelel e népdal sornak: Vermem ugyan | elég van | de kenyerem j nincsen? így lehetne akárhányat összeállítói; én, mintegy ujjmutatásul, megelégszem nehánynyal, egy közmondásra egy dalsort alkalmazván : ° Ki kutyával Lóra, csikós, játszik : bot legyen kezébe, lóra! elszaladt a [ ménes. Lassan siess: Ha meghalok Előfának Az egyikben tovább érsz. se bánom. nehéz dőltét várni, aczél kova tapló. Lyányomnak r mondom: menyem értsen Haj rózsa, ] rózsa, kenderesi róla. rózsa. Járt utat a Kertem alatt járatlanért a Berettyó el ne hagyd, folydogál stb. *) (/fénynek nevezték a tactust, kik az any képzőt oly panacaeának tartják, mely minden szócsonkítási sebet meggyógyít. Én az ütem szót helyesbnek gondoltam. —
