Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

3------------- %.

ma

gáról minden fölöslegest, mindent, ami lazává, pongyolává tehetné (milyen a névelő az, a, és némely particulák); feloldja a prózai körmondatosságot; a szórendet merész in- vérsiókkal forgatja össze; a gondolatokat, nem, mint a folyóbeszéd egymásba fűzi, de egymás után sorozza, mintha azok, a tapadás (adhaesio) törvénye szerint csak véletlenül csoportosának együvé, — s kényszeríti őket, hogy bizonyos kiszabott szűk tér határain kivűl ne nyújtózzanak, de egyszersmind azt, minden fölös hézagpótló nélkül, be is töltsék. Szóval a folyóbeszédet rhythmics váltja fel, mely benső és külső egyszersmind : szabályozza , kiméri, párhuzamos tagokra osztja fel úgy a gondolatot, mint a beszéd külső alakját s e kettőt egymással legszorosb öszhangzatba teszi, csaknem azonítja. — A rhythmus tehát nem egyes tagok, sorok mértékszerű lebegése, mint valamely félig kifejlett prosodiai alak; — nem is a rím, mérték összesége: mert, hogy ezek nélkül is van rhythmus, az összes héber költészet bizonyítja; míg ellenben, rhythmus nélkül, a folyóbeszéd rímelve is prózai természetű marad, mint ezt az arabok rímes prózáján, kiknél e korcs idom kifejlett, láthatjuk. És így a rhythmus az, mi a vers-idom lényegét teszi, mi* a kötött beszédet a folyótol már elemeiben elválasztja s a kettőt éles ellentétbe helyzi egymással; minek veleszületett érzése nélkül lehet valaki igen jó prosaicus , de verselő nem.

E szerint a kötött beszéd lényege nem a rím s mérték, hanem a rhythmus lévén, ez utóbbi egykorú a költészettel, mely eredetileg csupán e formában nyilatkozott, s a rím vagy mérték hangzatosságát csak később vette fel. Az ősrégi héber költészet, melyben sajátképi mértéket találni fel hiú kísérletnek bizonyult be, egyedül rhythmuson, a gondolat rhythmusán alapszik. Három fő módja van abban a gondolatok csoportulásának. Első a párhuzamos, miszerint ugyanazon gondolat különböző szavakkal ismételteik, s alkotja mintegy a vers elő- és utórészét, például:

Adah és Zillah, halljátok hangomat!

Lamech női figyeljetek szavamra. (Lamech éneke)

Másik az ellentétes, midőn a vers elő- és utórésze ellentétes gondolatot fejez ki, mint: Átok rá, ki téged átkoz ,

Áldás rá, ki téged áld. (Dió*. /. 27,-28.)

Harmadik az összerakó (syntheticus), midőn a rokon eszmék (varia, non diversa) sorozásában némi haladványt (progressio) vehetni észre ; vagy pedig ugyanazon gondolat, kiegészítő toldalékkal, ismételteik , mint a következő hely Mózes hattyúénekében:

Egek , halljátok meg beszédemet És halld meg, oh föld szájam szózatát.

Csöpögjön tanításom , mint az eső S hulljon szelíden mint harmat szavam. ,

V ÖSSZCFÄKO#

Mint permeteg a zöld virányra, (

Mint zápor a növény csemetékre: )

Mert Isten nevét hirdetem, j , ,

! párhuzamos.

Nosza dicsérjétek az urat! \

Nem volna nehéz a magyar költészetből hasonló eszmesorakozást szemelni ki; de legyen elég csupán a progressióra mutatnom , mely Zrínyi e soraiban felötlik:

1*

ellentétes.