Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

23

Gyakran gondolkoztam, minő mértéket adhattak vissza azon dallamok, a melyek szerint régi hegedőseink az epicai költeményt éneklették. Egy része azoknak, kétségkívül, megegyezett a mostan is divatos lyrai formákkal, mert ez utóbbiakat elég sűrűn felleljük a régi elbeszélő darabokban: de hogy éneklették, például, az alexandrin sortf Erre nézve egy régi dallam jut eszembe, mely, Gyöngyösi szövegére alkalmazva, hihetőleg ama korból ered, midőn még nálunk az epicai költeményt éneklették, mire kevéssé változatos, inkább recitativ jellemmel bíró , melódiája is mutatni látszik. E dallam következő mértékét adja a sándorversnek :

Keménynyel csendesen ballag pari- pája,

Két sütés- sei jegyes a jobbik po- fája,

Öláhorszá- gi ló mutatja for- mája

Tajtékos zab- Iáját rágdogálja szája. G* Phoenixböl.)

Hasonlókép vitéz Kádár István históriája, az utczán hegedülő koldusok (egykori hegedősök f) szájában, e triviális dallam mértékét tartotta fen :

égre ségre.

Vajha mielőbb birhatnók uj kiadásban Tinódi dallamait, hogy azokból is a magyar, főleg eposzi versidomra valamit elvonhatnánk! —

Föl emelé

Kádár

. ^ y - szemeit az

Mondván: Uram

Jézus ,

1 jövel segítVII.

Hátra van még a stropha-szerkezetről mondanom valamit. Mert a rím tulajdonai közösek egyéb nemzetekkel s a mi eltérőt e részben költészetünk mutat, arról más helyen tettem egy szót *). De a vers-szak képződése nálunk oly eredeti, jellemző vonásokkal bír , hogy lehetlen azokat észre nem venni, vagy fölismervén, elhallgatni. Itt is, mint a soroknál, elébb a benső rhythmusra kell fegyelmeznünk, mert abból foly a külső idom.

Mi tehát a vers-szak benső rhythmusa átalában? és mi különösen nálunk? A strophát némileg a folyóbeszéd körmondatával lehet párhuzamba tenni. Az is, ez is a rokon eszméket, együvé illő, egymást kiegészítő gondolatokat szedi össze, belőlük teljes, arányos, ke- rekded csoportozatot képezvén. De míg a periódus a gondolatot egymásba fűzi, egymáson átszövi: a versszak, épen ellenkezőleg, eszmét eszme után, sort sor után állít, úgy hogy az első gondolat, a következő nélkül is, jóformán érthető legyen, bár nem viszont. Például Himfy e dalában minden sornál meg lehet állapodni, mindig értünk már valamit, a következő sor nélkül is:

Napok jőnek, napok mennek,

De búm csak nem távozik ;

Es az órák elröpennek ,

De sorsom nem változik ;

A volkánok kifáradnak,

De nem az én tüzeim;

Folyók, tavak kiapadnak,

De nem az én könyeim;

) „Valami az assonanceról.^ Uj m. Museum 1854.