Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

18 Mostan egy Újonnan Kis kacsa Fiához Arany- ezüstért, Leányt el ne végy c) 10 szótagú, régi dalsor, csaknem olyan, mintha két adonicus ragadna össze, Péld. Mostan egy ifjú megházasodott , szép hites | társát. LAK/, száz) fekete | tóba *) Lengyelországba. (Gyermekdal.) czifra ruháért, koszorújáért. (Népdal.) ifjú hozta fürdik készül 5) «) d) 11 szótagú, ritkább, de sajátságos szerkezet: Drága gyöngy | teremtés agyali lélek. Meghalok J érted, vagy cnyimmé tészlek. A négy, három és két szótagos ütemek egyesülése alakít, a) 9 syllabás igen csinos, használt sort; milyenek: (Népdal.) Gyászos szivem Hortobágyi Mért távozál Úristen ily messze mi Azt mondják hogy nem illik a táncz a ma­Hej be szépen világít az esteli érted kesereg __ pu sztán fú a szél__ (Népd.) b ) 13 szótagú sort, mind régen , mind ma használatost. Péld. tőlünk, gyárnak, csillag. c) 11 szótagút, (gyéren használt de mégis népies alak) , minő Elmaradtunk már mi rózsám egymástól, Elmaradtunk mint a gerle párjától. (Népdalok.') A három és egy syllabás ütem kapcsolása, a) 10 szótagú sorban, így: A garad | a garad 11 üresen | jár. (Népdal.) A csillag a csillag az égen | jár , Látom a czipellőd harmatos | már. (Népdal.) Fortuna | szekerén || okosan | ülj , Úgy forgasd | tengelyét | ] hogy ki ne | dűlj. (Faludí.) (XVI. si-aa.) (Népd.) 7) A négy, három és egy syllabás ütem összefoglalva, a) 11 szótagú sort ad, mely ritkább ugyan, de mégis népdalban feltalálható; mint: Jó napot | kedvesem | ] drága angya- | lom. Minő gazdagság, változatosság csupán az ütemek rendezésében, a sorok alakulásá­ban is! pedig nem állok jót., hogy valamely ritkább divatú szerkezetet el nem hagytam ; sőt azon régi formákat, melyek népzenénkben többé nem viszhangzanak, önkint mellőztem , csupán tényekre, az élő népdallamra akarván építni. így föntebb az 5 szám alatt, inegem- Iithettem volna Szegedi Kis István énekét, mely tisztán magyar ütemekre oszlik, s m^lvnek dallamát is jól ismerem : „Szánja az Ur | isten || híveinek [ romlását“; — párhuzamba tehe­tőin vala Balassa ime sorait: „Ezeket | írám || a tenger | partján || Óczeánus j mellett“, a mais, nálunk reformátusoknál, ismert templomi ének e sorával: „Örül mi | szívünk jj mikor ezt | halljuk || a templomba | mégyünk“ mert mindenikben ugyanazon magyar rhvth- mus érezhető; ama régi lyrai rövid formáját a XYI és XVII. század költőinek, sem lenne Alliteratióval.

Next

/
Thumbnails
Contents