Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

nehéz mai népdalainkkal öszhangzásba hozni, megmutatván , hogy bennök ugyanazon rhyth- mus lüktet, értem az ily sorokat:

Vitézek, miieket 3-j-3 E széles föld felett 3 3

Szebb dolog a | végeknél. 4 —|— 3.

de miután ily összerakással— (főleg stropha-szerkezettel) e sorok többé a nép ajkán nem zöngenek , mellőzöm. Csupán azt kívánom még megjegyezni, hogy ama Szegedi-féle sor Amadé korában még közkeletű schema lehetett, mert Amadé, kit eddig is annyiszor idéztem, s ki nemzeti formákba önté csinos dalait, e sort is használja költeményeiben; így:

Szánja az ur | isten 11 hiveinek ] romlását.

Bár ne tudtam

volna I

mi legyen a

Mért született

engem |

a ki engem

[Szegedi.') szeretet,

született. [Amadé.)

Magyar schema hát ez, valamint a legtöbb, úgy Faludinál, mint Amadénál; s e részben nem osztom a különben mélyen tisztelt Toldy ur véleményét, ki bennök (Magyar Költ. tört. II. 101—104) olasz és franczia mintákat keres.—

VI.

Visszásnak tetszhetik a rend, melyet előadásom folytán követtem, előbb szólván a sorokról s ezek felosztásáról, mint a sajátképi (prosodiai) mértékről. Mások ellenkezően , a verslábakon s azok méretén kezdik , s miután erre nézve szabályokat állítottak fel, úgy mennek át a sormetszetre s egész sorra. És ez oly költészetben, mely már kiíejlett, megállapított törvényekkel bír, leghelyesb ut is. De nekem a magyar rhythmus benső tulajdoninak vizsgálásán kellett kezdenem; föl kelle mutatnom, hogy a kötött beszéd már elemeiben a prózának ellentéte; figyelmeznem a gondolat részarányos feltagolására, mely egyszersmind a mondatban hangsúlyos csoportokat képez: úgy térnem aztán ama benső felosztásnak külsőképen megfelelő átszegdelésre, mely a caesurák vagy, (a mi nálunk csaknem egy jelentésű) , verslábak által történik. Egyébiránt nem félek kimondani , hogy a csak imént tárgyalt ütemzésére a soroknak jóval többet tartok, mint arra, hogy minden ütem szigorú, határozott, merev mértékkel bírjon s épen nem óhajtóm hogy a magyar dal olv állandó , megkövült formába szoríttassék , minő például a Sappho vagy Alcaeus után nevezett mérték. Mert egy az, hogy a rím és gyakori metszet által megkötött nyelv nem is bírna már ily feszes nyűgöt; más az, hogy e tulszabályos idom végre is egy hangú lenne, holott épen a változatosság teszi főjellemét a magyar rhythmusnak. Igyekezzék ezt a költő minél szabatosb caesurák által feltüntetni; azon túl, az ütem egyes szótagjainak prosodiai mérése körűi, épen oly pindari szabadsággal járhat el, mint a barna zenész, ki majd egyik, majd másik hangon nyugtatja tovább nyirettyűjét s ugyanazon ütem részeit se játszsza mindig egyforma időfelosztással. Mind a mellett vannak az egyes ütemeknek bizonyos mértékei, melyeket a magyar zene kiválóan kedveli, és így a magyar (főkép lyrai) költő, ha versét a dallammal öszhangzásba tenni kívánja , szükség , hogy azokat tartsa szem előtt.

Az ütem mértéke a szerint különbözik, a mint az négy, három, két, vagy egy szótagra terjed ki. És így, miután már föntebb a sorokat ütem szerint egybeállítottuk, nem