Református főgimnázium, Nagykőrös, 1854

Tartalom

8

egymás ellen küzdő görög államok gyöngék, Athene könnyelmű, Sparta haszonleső, Thebe porba* dozó, a többi apróbb államok pedig nem ön erejökön állók: már messziről kezdett oda munkálni, hogy Görögországnak valaha ura legyen. Ezért a görög mivellséget pártolta, görögnek mutatta magát , görög nevelőt tartott fia mellett s minden eszközöket felhasznált arra , hogv magának a görögök közt minél több barátokat, és ezeknek segedelmével a görögországi ügyekre minél nagyobb befolyást szerezhessen. A görögök magok adtak ezen ravasz királynak alkalmat arra, hogy ügyeikbe - avatkozzék, az úgynevezett szent háború által. A phocisiak ugyanis egy Apollónak szentelt föld elfoglalása miatt a görögök szövetséggyűlése által tetemes pénzbírságra Ítéltettek, s ezen Ítélet végrehajtásával a thebeiek bízattak meg. Ezek azonban a phocisiakkal nem boldogúlhatván, Macedonia királyát Fülöpet szólíták segedelemre fel. Fülöp a phocisiakat legyőzvén, több görög városokat ravaszság, erőszak és megvesztegetés útján hatalma alá hajtott, és a görög szövetséggyűlésnek is tagjává lett. Hiába inté polgártársait a közelgő veszedelemtől a régi kor legnagyobb szónoka, a honszeretettől lelkesült athenei Demosthenes. A görögök csak későn vették észre a szineskedő király nagyravágyó terveit. Végre egyesült erővel támadtak ellene fel, de Chaeronea mellett teljesen legyőzeltek. Fülöp görög miveltségű fia Nagy Sándor Görögország erejét még egyszer egyesítő egy Ázsia ellen intézett nagyszerű vállalatban. Mert az ellenségeskedés kelet és Görögország közt csak szunnyadozotl és egészen kialudva még épen nem volt, s a szellemnek meg kellett mutatni azt, hogy a győzelem a természet felett utoljára is őt illeti. A kelet elleni háborúban egész Görögország részt vett az egv Spartán kivűl. Harminczezer gyalogból és ötezer lovasból állott azon sereg, melylycl Sándor a perzsa colossusl le akarta dönteni. És ezen kicsiny de vitéz sereg előtt meghajtotta lejét a nagy Perzsia, Darius Codomannus elfutott, megöletett, s Nagy Sándor győzelmes serege a Hyphasis partjáig vitte rettegett fegyvereit. A hallatlan tett ki volt víve s a lehetlennek vélt vállalat megvalósult. De a gondolható legnagyobb nagyságnak is valahol vége van. A sereg, mely a Hyphasis partjáig győzelemről győzelemre lépve nyomult elő, mely a háború dicsőségében és fáradalmaiban iljii vezérével oly örömest osztozott, egy időn túl a végetlenség gondolatától megdöbbenve, zúgolódni kezdett a bajnoki élet sanyarúsága ellen, minek következtében Nagy Sándor a körülményeknek engedni kényteleníttetvén, kilencz évi hadjárat után a további hódításokkal felhagyott. Nagy Sándor ugyan Görögország cselekvőségét a legmagasb pontra emelte fel, s Görögország segítségével keletet legyőzte és meghódítá.

De a művészetre s nem hóditásra termett Görögország épen ezen hódítás következtében azonnal megszűnt a régi Görögország lenni, s ifjúi szép életének, mely maga magával beérte, azonnal vége lön. Nagy Sándor hódításainak következtében az ázsiai és görög mivellség elemei kölcsönösen áthatják egymást, Ázsia görögössé lesz, Görögország pedig keletiessé. Azon világbirodalom, melyet Nagy Sándor alapítani szándékozott, csakhamar több egyes független államokra oszlik szét, melyek mind felvették magokba a görög életet. Ez időtől fogva a görög élet egysége megszűnt, s a szellem belőle egészen eltávozott. Az egyes országok ugyan Nagy Sándor halála után külsőleg szabadok, s Demosthenes Athene felemeléséről álmodozik; de annak ideje már lejárt, habár a művészet és tudomány virágzása még sokáig tartott ezen túl is. Az egyes görög államok végre erőtlenségük érzetében az aetoliai és achajai szövetségben egyesültek. Ezen két szövetség azonban kölcsönös összetartás helyett majdnem folytonos ellenségeskedésben volt egymással, minek következése az lelt, hogy egyik úgy mint a másik a hatalmas Róma hódiló fegyverei előtt meghajolni kényteleníttelett, s egész liörögország római járom alá került.